Kitűnő crossos hónapokon vagyunk túl, nem hiányozhat más, mint egy Supercross szezon összefoglaló. Arra gondoltunk, hogy megszólaltatjuk a főszereplőket, és megkérjük őket, meséljenek arról, milyen volt a szezon az ő szemszögükből. Vas Kata Blankát (Merida Maraton Team CST, Wu17) és Vinczeffy Zsoltot (Footstrong SE, Master 2) sajnos nem értük utol, a többi győztessel azonban mind olvashattok interjút. Karl Ádám és Dina Marci írásban válaszolt nekünk, ezért az ő részük valamivel rövidebb. Többen nem csak Supercross korcsoport győztesként beszéltek, hanem országos bajnokként is – Benkó Barbival mint OB győztes találkozhattok ebben a méretes cikkben. Reméljük, nem riadtok vissza egy kis olvasástól, ideális kis vasárnapi olvasnivalót raktunk össze 🙂
Béla Dávid (U15 Supercross győztes, Vitalitás SE)
Idősebbekkel versenyezni jó volt olyan viszonylatban, hogy tudtam fejlődni; ott jobban be mertem vállalni a kanyarokat, gyakorlatilag nem volt tétje, sokkal többet bele tudtam adni az egész versenybe. A szlovákok nagyon mennek. Volt az én korosztályomból egy-két gyerek, aki bírt velük menni, de nagyon jól mennek. Jó dolognak tartom, hogy jönnek külföldi versenyzők, mert így látjuk, hogy mi hol tartunk, és ők hol tartanak. Supercrosson belül először is a dobogó volt a cél, magamhoz képest egy jó edzés kialakítása. A SC számomra edzés az XCO nyári szezonra.
Nem sokat szoktam a technikán agyalni; szerencsére volt egy bátyám, aki kerékpározott, neki volt egy nagyon jó egyesülete, onnan kapott bicikliket, illetve vettünk is, van, szóval ezzel nincs problémám. Amit én nem tudok megcsinálni, azt vagy apukámmal ketten csináljuk, vagy levisszük szervizbe, ami már “nagyon gázos”.
Nagyon jó pályákat csináltak a SC-ra, tényleg nagyon jó volt. Ami kedvencem volt, az Kazincbarcika, nagyon országútis pálya volt, jól meg lehetett nyomni. Salgótarján – ott esett az eső, az azért volt nagyon jó; élveztem azt a pályát, ez a kettő. Talán még emelkedőket, lejtőket, csikicsukis, technikásabb részeket tennék pályákba. Legyen benne országút, terep; lehetne kicsit változatosabb. Külön rajtok az utánpótlásnak, legyen gyerekverseny. Az nagyon jó, hogy itthon is van már cyclocross a Supercross keretében. Az OB-n U17-ben kellett indulnom, inkább montis pálya volt. Nem sokkal maradtam le a második helyről, magamhoz képest jól mentem, meg vagyok vele elégedve. A szervezésben különbözött a Supercrosstól és maga a nyomás – sokkal jobban odarakta magát mindenki, mint egy sima versenyen. A pálya nagyon jó volt kialakítva, a technika nem annyira: chip időmérés, ilyenre gondolok, de ennivalót is kaptunk, az ellátás is jó volt.
Nagyon jó a cyclocross itthon, amit lehetne fejleszteni, azok a pályák. Voltam Szlovákiában kb. egy hónapja, sokkal technikásabbak a pályák, az utánpótlásnak külön rajtokat indítanak, szóval az U17-ben nem hatan vagyunk, hanem harmincan, sokkal nagyobb az utánpótlás, sokkal többet tesznek a kerékpársportban. Egyre jobban kezdünk feljönni, tavaly-tavalyelőtt is 5 verseny volt, most már 7, egyre több verseny van. Februárban is lesz a 3 versenyes sorozat. Most is voltak Portugáliában edzőtáborozni a többiek: jó lesz a jövő, több verseny van.
Az erőnlétem nagyon jó, felfelé nem nagyon lehet megszorongatni, viszont lefele, technikás részeken nem vagyok olyan gyors, de akadályoknál, lépcsőknél is jó vagyok. Edzésmunka kell még ezekre. Általában magamban edzek, néha szerveznek közös edzést egy héten egyszer, de inkább egyéni terv alapján készülök. Szeretnék majd országos bajnok lenni, és külföldön szeretnék még versenyekre járni, fejlődni; ott jó pályák vannak, erősebb az utánpótlás, és aztán itthon érvényesülni. sajnos nem volt lehetőségem több versenyen részt venni külföldön, de tervezek, kéne menni – az is egyénileg lenne valószínűleg, de azért csapattal is tervezzük. A Supercrossra adott a város egy kisbuszt, és azzal tudtunk menni, ami nagyon jó volt.
Ami a külföldi kedvenceket illeti, Lars van der Haar, a kicsi ember, Zdenek Stybar, aki pár éve világbajnok is lett, ő egy nagy figura. Országútról Peter Sagan – az országutat is követem! Valószínűleg fogom nézni a cross VB-t, ha itthon leszünk. Jó kérdés, ki nyer: vagy Lars, ő nagyon erős, vagy Martin Bina, ő lehet még, nem tudom. Majd kiderül! 🙂
Jövőre valószínűleg megint fogok a Supercrossban indulni, de a suli majd lehet, hogy közbeszól. Év közben inkább terepen maradok, a szívem ide húz, így fogalmazok. Akik még gondolkodnak a cyclocrosson: télen, amikor amúgy sincs más verseny, nagyon jó, hogy ilyen versenyeket rendeznek. Ha nem lenne, mit csinálnának a kerékpárosok télen az alapozáson kívül? Semmit. Ez nagyon jó, hogy van, jöjjenek el, próbálják ki, én nagyon jónak tartom.
Karl Ádám (U17 Supercross győztes, Bikeexpress SE)
Célom az volt, hogy minél több versenyt megnyerjek, az összetettet is. Nem baj, ha jó a bringa, de a fő, hogy legyen egybe, de a legfontosabb, hogy menni kell. A pályák jók voltak, a legjobban tetszett a salgótarjáni, mert technikásabb a pálya, mint a többi. Az akadályoknál kell még javulnom, az átugrásnál kellene felgyorsulnom. Az OB-n az akadályok sokkal magasabbak voltak, egyébként nem volt különbség. A fő szakágaim a mountainbike és az országúti, a cyclocross egyenlőre még csak a szezonra való felkészülés része számomra. Sajnos még elég kevés a versenyeken indulók száma, de a tavalyinál több, remélem jövőre is további fejlődés várható. A hangulat jó szokott lenni, de a néző sem túl sok. A kedvenc külföldi versenyzőm Peter Sagan, igaz, hogy ő országúti kerékpáros, sajnos a téli versenyeket nem szoktam figyelemmel kísérni. A cyclocross szerintem egy jó felkészülés az országútis és montis szezonra, és a technikát is fejleszti. Jövőre is részt fogok venni minél több versenyen.
Dina Márton (U19 Supercross és OB győztes, PCCC – Kross)
Alapvetően csak felkészülésnek szántam a cross szezont, de azért szerettem volna végre megnyeri az OB-t, ami szerencsére össze is jött 🙂 Van egy jól összerakott, könnyű bicóm, azon nem nagyon változtattunk, csak ami tönkrement. Igazából egy pálya kivételével az összes tetszett. Talán a Balassagyarmati és a Karácsony Kupa pályája tetszett a legjobban. Az OB az év legfontosabb versenye. Kicsit mindenki jobban izgul, mindenki itt akar jól menni. Talán azért voltak kevesebben, mert nagyon messze volt Budapesttől. Szerintem jól halad a fejlődésem. Az elmúlt két évben, mióta járok cross versenyekre sokkal jobban megyek síkon. Egyébként monti versenyen is előfordul, hogy le kell szállni meg fel kell ugrani, szóval ezt a tudást ott is lehet kamatoztatni. Javulnom szerintem mindenben kell. Itt mindig van hová fejlődnie az embernek. Mindenképpen szeretnék egyszer indulni világkupákon meg VB-n. Már azon is gondolkoztam, hogy esetleg egyszer egy teljes egész szezont komolyan végig kéne nyomni, rengeteg UCI kategóriás versennyel, de szerintem ez nem az elkövetkezendő 2-3 évben lesz.
Az etyeki futamon pont nem voltam ott, de arról azt hallottam, hogy rengeteg néző volt kint. A cross Magyarországon évről-évre népszerűbb. Egyre több versenyző és néző van kint a versenyeken. Remélem 1-2 éven belül arra a szintre is eljutunk, hogy c-s verseny is legyen itthon. Cross versenyt rengeteg helyen lehet szervezni szerintem, csak az engedély kérésekkel szokott lenni a probléma. Én legszívesebben a Városmajori parkban, vagy a Városligetben rendeznék. Az újítások terén én biztosan kisebb akadályokat tennék be. A mostaniak pont akkorák, hogy egy kisebb termetű versenyző fennakad rajtuk. Arról nem is beszélve, hogy csak 5 centivel kéne kisebb legyen, és akkor a mezőnyből többen átugratnák. Szerintem ez sokad dobna a látványon. Ezen kívül talán több természetes akadályt tennék bele. Homokágy, homokos felfutás, ilyesmi. A Supercrosst talán még egy Budapesti futammal és UCI kategóriás versennyel egészíteném ki.
Kedvencek: Tom Meeusen, illetve ha indul, akkor Stybarnak is szurkolok. Nys egész szezonban nagyon jó formában volt, szerintem ő a fő esélyes. Rajta kívül Lars van der Haar, vagy Philipp Walsleben akiknek nagyobb esélye lehet, de Tom Meeusen vagy Francis Mourey is odaérhet.
Úgy tervezem, jövőre is megyek a Supercrossra. Szerintem érdemes kipróbálni. Mindkét szakágtól nagyon különbözik. Talán a cross a legintenzívebb a három közül. Felkészülés szempontjából is érdemes lehet. Jobb, mint 3-4 órát veretni 3 fokban, szemerkélő esőben. Egyébként a nagyobb nevek közül is sokan crossoznak. Montiból Absalon, Fontana, a Flückiger tesók, országútról pedig Chavanel, hogy csak a legnagyobbakat említsem.
Rózsa Balázs (U23 Supercross és OB győztes, KSI – Schwinn Csepel SE)
Tavaly az országúti szezonban még ifiként fő célom az volt, hogy a világbajnokságon résztvevőként ott lehessek, utána amikor sikerült, akkor pedig szerettem volna befejezni ezt a versenyt, de ez sajnos nem sikerült egy bukás miatt. Utána kitűztem azt a célt, hogy a cross szezonban szeretnék minél jobb eredményt elérni, és elsősorban az OB-t szerettem volna megnyerni, valamint a Supercross sorozatban a hazai versenyt, a balassagyarmatit megnyerni. Ez nem jött össze, a sorozat összetettjét viszont sikerült megnyerni.
Nem volt olyan pálya, ami ne tetszett volna. Legjobban az utolsó, az etyeki futam tetszett a helyszín miatt, de mindegyik futam más miatt volt fontos számomra. Kazincbarcikán is egy egész jó pályát jelöltek ki a szervezők, utána Ózdon az eső miatt viszonylag nehéz lett a nyomvonal, ott is még sok apró hibát követtem el, ami a verseny felénél visszaütött, Veszprémben a rajtom nem jött össze úgy, ahogy kellett volna, de az a pálya is, ahhoz képest, hogy rövid volt, élvezhető volt. A salgótarjáni nagyon tetszett, hiszen ott értem el a legjobb helyezést, és igazi erőpálya lett a sár miatt – a sár olyan szinten megváltoztatta a pálya nyomvonalát… A balassagyarmati futam annyira nem volt a kedvencem, de mivel hazai verseny volt, ezért ott is bizonyítani szerettem volna, és mint említettem, az etyeki is a helyszín miatt nagyon tetszett nekem.
Barbi tavalyi bringájával mentem, a versenyekre Reitinger Gábor készítette fel mindig a kerékpárt. Annyit nem kellett állítani rajta, mert az országúti bringám alapján állítottuk be, aztán az apró alkatrészeket cseréltük mindig, például láncot vagy a tarjáni verseny után fékpofát.
A Supercrosson van 7 versenyed arra, hogy diadalmaskodj, egy verseny szinte nem is számít bele az összetettbe, az OB csak egy nap, és nagyon sok múlik azon, hogy hogyan mész, és elkerülnek-e a technikai problémák. Igyekeztem én is fejben ott lenni, mert a legtöbb cross futamon, ahol nem sikerült nyernem, ott nem erőnléti, hanem mentális problémák miatt volt hátrányom a többiekkel szemben. Az OB előtt azt tartottam fő feladatomnak, hogy ezt próbáljam magamban lerendezni, és akkor nem történhet baj. Mondhatom azt, hogy magabiztos versenyzéssel sikerült megnyernem az U23-as kategóriát.
Elsősorban országútisok és mountainbike-osok között észrevehető a különbség. Megfigyeltem, hogy erőnlétileg U23-ban Pelikán János volt a legerősebb, míg a legtechnikásabb Fenyvesi Péter volt. Igazából azért verhettem meg őket, mert én a kettejük közti átmentet képeztem, de úgy érzem, hogy nagyon sokat kell még fejlődnöm a technikai részében és erőnlétileg is, hogy később akár még az elit bajnoki címet is megszerezhessem. Most csapatot váltottam az idei évre, az országúti szezon lesz az elsődleges, és nem biztos az, hogy az októberi rajton ott leszek. Tervezem azt, hogy tovább fejlődjek, és a későbbiekben akár Fejes Gabiékkal is felvegyem a versenyt. Nagyon jó ütemben fejlődik a magyar cyclocross szakág, és úgy gondolom, hogy pár éven belül érdemes lesz a világbajnokságra kimenni az éppen legjobb és legerősebb versenyzőknek.
Elsősorban a Supercross nagyon jót tett a szakágnak. Emlékszem, az első sorozat résztvevője voltam, és jó látni azt, hogy évről évre több néző és versenyző van a versenypályákon. Ez abban is megmutatkozik, hogy nézőcsúcsokat meg indulórekordokat olvashattunk a legtöbb szervezőnek közleményében; eddig ez volt az első szezonom az elit futamban, és meglepett, hogy mennyien szurkolnak nekünk, és akik a korábbi futamokban indultak, ők is a pálya széléről bíztattak minket, szóval a közönség nagyon jó, és úgy érzem, hogy a jövőben még fejlődni fog.
Úgy gondolom, hogy minden szervező kihozza a maximumot az adott helyszínből, ez mindenhol így volt, nem érheti egyik szervezőt sem kritika. Szerintem még ha valahol megoldható, kockaköves szekciókat vagy homokágyat lehetne még beépíteni, de azt is tudom, hogy itthon ez a homokágy kiépítés nem lehetséges, de ha így fejlődik tovább a sport, akkor lehetséges lesz.
Külföldről Stybart kedvelem, ő már országútisként megfogott; az hogy crossból átjőve országúton is ért el már komolyabb sikereket. Ezenkívül még Niels Albertet említeném meg mint a kedvencemet a cross mezőnyből. Nem tudom, hogy edzéssel hogy végzek, de tervezem, hogy majd követem a VB-t, ha a versenyt nem is, de az eredményt mindenképp. Úgy gondolom, ha Nys-szel nem történik semmi, behúzza az újabb világbajnoki címét. Dobogóra van der Haar, Albert és Francis Mourey hármas közül még bárki odaérhet. Ezenkívül még Kevin Pauwels is olyan versenyzők közé tartozik, aki a dobogóra esélyes. Úgy gondolom, hogy cyclcross szakág azért is jó, mert szinte lehetetlen megmondani a győztes kilétét, világkupa futamokon is bebizonyosodott, hogy bárki megnyerhet egy versenyt.
Ha montisok crossoznának, akkor próbáljanak meg erőnlétileg felnőni a mezőnyhöz, az országútisoknak meg technikai tudásbeli különbségek alakulnak ki a montisokhoz képest; akinek kedve van hozzá, az csinálja ezt télen, vágjon bele, ha lehetősége és ideje ezt megengedi. Rendkívül jó a téli alapozáshoz, meg nekem is tetszett, hogy az országútis szezon 7-8 hónapig tart, akkor utána egy pihenő után egy kis váltás bekövetkezik. Az alapozás is könnyebben megy és változatos is; az ember nem fogja annyira unni az országútis szezon végét.
Most a következő célom az lesz, hogy első országútis U23-as évemben tisztességesebben helyt álljak, aztán a mezőny OB-n az U23-as vagy elit kategóriában szeretnék dobogóra állni, és ha lehetőségem lesz rá, a crossozást szeretném folytatni, és a cross OB lesz ismét a cél.
Rozsnyai Mariann (W Elit Supercross győztes, deviantmtb/Hegyibringa SE)
Számomra ez egy kiegészítése az alapozásnak. A cyclocrossozást „saját szórakoztatásomra” csinálom, nem voltak olyan célok, hogy hatalmas eredmények vagy nagyon jó szereplés legyen, hanem elsősorban arról szól, hogy megtanuljak normálisan biciklizni: egy kanyart sokkal gyorsabban tudjak venni, menjenek a fel-le ugrálások, főleg a technikai részétől vártam azt, hogy majd fejleszt. Az elején nem vettem annyira komolyan, aztán rájöttem, hogy nem lehet ezt ennyire félvállról venni, akkor elkezdtem jobban odafigyelni és akkor már jobban is ment. Ez a harmadik szezonom, tavaly is végigmentem, talán csak egy állomáson nem voltam. Korábban amíg jó idő volt, addig indulgattam, utána már kimaradtak versenyek.
Abból nem biztos, hogy sok jó kisülne, ha én piszkálnám a gépet. Szerencsés helyzetben vagyok, mert a párom ért hozzá, általában ő szokta versenyek előtt átnézni, felkészíteni, ezért tip-top biciklizevel szoktam tudni odaállni a rajthoz. Benne vagyok a deviantmtb csapatban, ami inkább egy baráti társaság, viszont ahhoz, hogy montiversenyeken kapjak kupafutamokon pontokat és indulhasssak egy ob-n, ahhoz kell liszensz, és idén a Hegyibringa színeiben lett kiváltva. Senki nem szól bele, mit csináljak, van egy edzőm, vele megbeszélem a dolgokat.
Nekem gyakorlatilag mindenben javulnom kell 🙂 Erőnlétileg és a technikai tudásomat is kell fejleszteni, és amire nekem még több időt kell szánni, az a fejbeni dolgok fejlesztése. Szét tudok esni, néha már nem is úgy állok rajthoz, ahogy kéne. A montizást tartom fontosabbnak, azon belül is a maratonokat, idén már master 1-es kategóriába lépek, és gondolkozunk azon, hogy a masters EB-n részt vegyek. Nagyon fogok örülni, ha az összejön. Itthon a magyar kupafumatokon szeretnék minél jobb eredményeket elérni, tavaly nem sok versenyen vettem részt, de idén az a terv, hogy amennyire tudok, el szeretnék menni. Ha úgy alakul, hogy nem fáradok el nagyon év végére, akkor a crosst megint szeretném csinálni. Nagyon örültem neki, hogy voltak szlovák versenyzők megint, sokat lehetett tőlük is tanulni. Először Kazincbarcikán találkoztam velük, a rajtnál láttam őket, talán még az első egy-két körben is, de sok kapcsolatom velük nem volt később 🙂 Hallottam, hogy “más stílusban” versenyeznek, mint amihez mi hozzá voltunk szokva. Legközelebb azt hiszem Balassagyarmaton találkoztam velük, illetve ott már nem álltam félre csak azért, mert egy lány szólt, hogy jobbról. Verseny volt, ugyanabban a körben voltunk, akkor már nincs ilyen – ott már erre próbáltam figyelni. Volt egy lányka, aki mögém került, és voltak konfliktusaink. Ő kiabálgatott, hogy hop-hop, gondoltam biztos szurkol, vagy valami 🙂 Hallottam, honnan akar elmenni, aztán a végén hátulról belémjött, úgy oldotta meg. Mindig elhatározzuk, hogy ki kéne menni közeli versenyekre, de aztán annyi verseny van itthon is, hogy az bőven elég, de később még kimehetek majd.
A hangulat az itthoni cross versenyeken, hú, nagyon jó! Mondhatjuk, hogy viszonylag régóta járok monti versenyekre, és amikor elkezdtem crossozni, az annyira új volt és magával ragadó; mind az emberek, mind az egész, hogy azonnal „szerelembe estem” és nem is tudom letenni. Ez olyan, hogy valaki kipróbálja és utána nem is tudja abbahagyni, és azt veszi észre, hogy utána évről évre egyre fontosabb lesz. Én is gondolkoztam már azon, hogy egyszer úgy felkészüljek, hogy már július végén tartsak egy pihenőt és akkor augusztustól elkezdeni egy alapozást, és úgy nekivágni a cross szezonnak, hogy teljesen specifikusan erre készülök. Aztán persze soha nem jött össze. Tetszik, hogy egyre többen vagyunk, de mégis baráti a hangulat, mindenkinek van a másikhoz egy normális szava, nem az van, hogy megy a könyökölés meg az egymásra köpés.
Nagyon jó irányba halad itthon a cyclocross, egyre jobban fejlődik. Ha összehasonlítom ezt az évet, a mostani állomásokat a tavalyi állomásokkal – a pályák, a kiszolgáló épületek, az infrastruktúra – én azt látom, hogy fejlődik, próbálnak évről évre fejlődni, meghallgatják, amit mondunk. Mindenképpen Budapest vagy annak szűk vonzáskörzetébe tennék versenyt, arra többen kijönnének olyanok is, akik nem crossoznak, de kipróbálnák. Abban igazuk van sokaknak, hogy Budapesten nagyon sokan élnek, onnan tömegbázist szerezni egy versenyre könnyebb. Viszont az OB Békéscsabán van… Ott voltam azon is. Nagyon tetszett a pálya, viszont a SC-hoz mérve teljesen más volt, jelentett technikai kihívást bőven. Ha ilyesmiket tudnának átrakni a Supercrossba, ilyen nyomvonalakat az jó lenne. Talán a veszprémi versenyben voltak hasonló részek: egy nyomos, kis ügyeskedős részek. Az OB-szervezők nagyon aranyosak voltak, de pl. nekem furcsa volt, hogy stopperrel állnak a pálya szélén a chipes időmérés helyett, és a program is változott egy kicsit.
Ha úgy alakul, hogy meg tudjuk nézni a külföldi közvetítéséket, akkor nagyon szívesen nézem a különböző belga versenyeket, általában a fiúkat látjuk, mert a lányok lehetetlen időpontokban vannak. Nézem majd a VB-t, Nys-nek szurkolok, a nőknél Marianne Vosnak drukkolok. Bízom benne, hogy az első háromban ott lesznek, de persze azt is, hogy inkább nyernek.
Kár gondolkozni azon, hogy valaki kipróbálja-e, mert ez egy olyan ág, amit muszáj kipróbálni. Ha mást nem, főleg az elején, szokott szerveződni közös edzés akár a Hajógyárin, akár a Postás pályán – elmegy az ember, kipróbálja, rájön, hogy ez jó, utána már nem kérdés, hogy megy versenyezni.
Igazság szerint én már nagyon vártam az idény végét, nem azért mert rossz, hanem mert fárasztó. SC után na jó, az OB-n is kéne menni, utána az edzőm mondta, hogy akkor Budapest Bajnokság…Végül azon is mentem, mert mondta, hogy mennem kell 😀 Így, hogy azt is megcsináltam, teljes szezont zártam le, túlteljesítettem a tervet. Messze van még a következő szezon, attól függ, hogy alakul a montis szezon, de szeretnék menni jövőre is. Most augusztusban volt egy sérülésem, 3 hetet hagytam ki, az egy olyan pihenő volt, hogy a crossokra készültem onnan, de nem úgy álltam oda, mint akik még szeptemberben is maratonokat nyomtak. Jó lenne, ha még többen többen lennénk jövőre, attól lehet fejlődni, ha sokan vannak, nem attól, ha ketten vagy hárman kerülgetjük egymást, úgyhogy lányok, gyertek!
Szabó András Balázs (Master 1 Supercross és OB győztes, Merida Maraton Team CST/Bianchi Peloton SE)
Semmilyen elvárás nem volt, nálam ez most hobbiszinten megy. Én anno profi voltam, már ha lehet itt Magyarországon profinak nevezni azt, aki sportállásban van – fizetett sportoló voltam, elitben mentem. 2005-ben abbahagytam, tavaly kezdtem ismét versenyezni, akkor már amatőr szinten, munka mellett. A Merida akkor megkeresett, hogy csinálnának egy road team-et, és ez volt a magja a dolognak, és azóta is járok versenyekre. Annyi változás volt, hogy a Supercross sorozatot még a Merida színeiben nyomtam végig, az OB-t pedig már a Peloton színeiben nyertem, amit most Árvai Attila vezet; vele még a Fradiban voltam egy csapatban.
Két kategória van szerintem: egy, aki azért megy el, hogy mozogjon, szeresse, a részvétel a fontos neki, nem az eredmény, nekem viszont a versenyzői múltam és az attitűdömben is benne van, hogy én szeretek nyerni, meg én úgy megyek oda, hogy én nyerni akarok. Tavaly nem sikerült, mert tavaly a Reitinger Gábor nyerte a Master 1-et, ő akkor nagyon erős volt, idén nem tudom miért, de gondolom nem nagyon tudott készülni, ő most nem volt ellenfél; Cser Gabi és Pityikusz (Kovács István), mi hárman voltunk idén azok, akik úgymond kiemelkedtünk ebből a Master 1-es mezőnyből, és mi voltunk, akik meccseltünk, én élveztem. A legtöbb pályát, helyszínt én már ismertem tavalyról, az előny volt, a bicót is fel tudtam készíteni tavalyhoz képest, kerültek rá olyan alkatrészek, amikkel most már versenyképes volt. Amikor elkezdtem, akkor még 10 kiló fölött volt ez a cyclocross Meridám (aluváz), viszont egy vagy akár két kiló plusz azért számít. Most többet is készültem, meg ugye így a bicó is rendben volt. Én szeretem ezeket, mert jó a hangulat, Cser Gabiékkal utaztunk le a versenyekre, velük is baráti szinten vagyunk. A szervezések is jók voltak; vannak ugyan hiányosságok, olyan dolgok, amiken lehetne változtatni, de tényleg növi ki magát ez az egész. Tavalyhoz képest is sokkal nagyobb az indulók létszáma.
Nagyon remélem, hogy még jobban kinövi magát, de attól, hogy itt Magyarországon profi szintet érjen el, attól azért nagyon messze vagyunk. Azért is hagytam abba anno, mert nagyon elegem lett a versenysportból – nem magából a versenyzésből, hanem a Szövetség és az egész ügyében. Aki normálisan csinálja, és tényleg itthonról kell elintézni egy EB-t, egy VB-t, bármit…mindegy, lényeg, hogy nem jó. Most ebben a Supercross sorozatban tényleg azt látom, hogy csinálják, lelkesek; hogy ez tényleg ki tud-e nőni világszinten, olyan nem tudom mikor lesz, talán majd a gyerekeinknek. De tudod, a remény hal meg utoljára. Pozitívum, hogy csinálják, igyekeznek és jók, ennek örülök.
Kazincbarcika egy nagyon jó pálya; ment itt mindig a vita, hogy mennyire országútis vagy montis a pálya. Mivel ez cyclocross, ezért cyclocross pályának kellene lennie – az a pálya az, ami a legjobban megfelel ennek. A salgótarjáni nekem egy kedvencem, mert tavaly is tudtam nyerni, de az aztán minden, csak nem cyclocross pálya, az montis. Csak lefele és fölfele kell menni, ráadásul elég rendes kaptató van: kistányér, pöri, és az ember vért izzad. A veszprémivel az volt a baj, hogy túl rövid volt a pálya, és azt láttam már rajt előtt, hogy itt nagyon nagy gondok lesznek a lekörözésekkel. Ebből mindig van probléma, mert az ember mindig próbál úgy menni, hogy tiszteletben tartsa azt, aki lassabb, 10 emberből 9 úgy áll félre, ahogy kell, és ez nem egy világbajnokság vagy egy OB – ez a Master 1 ez a kicsit kiöregedett korcsoport – de amikor beragadok valaki mögé, nem enged el, annak annyira nem örülök, és akkor tényleg megy az anyázás. Kazincbarcikán volt, hogy láttam, hogy pont az akadály előtt fogom utolérni a srácot, és már láttam, hogy ott fog próbálkozni, én meg ugye mentem a győzelemért. Szólok neki, hogy vigyázz, pálya, melléérek, ő meg: hova sietsz, hát vasárnap délután van?! Könyörgöm, versenyezni jöttem! Ő azért jött, hogy jól érezze magát, biciklizzen; ebből szoktak kisebb problémák adódni, de egyszer sem volt, hogy elestem volna, vagy a győzelmembe került volna. Ezekre tényleg figyelnie kéne mindenkinek. Most már nem, de tavaly volt, hogy az elitben a Buruczkiék utolértek; az az alap, hogy nem tartom fel a gyorsabbakat.
Amúgy nagyon jó a társaság, jó a hangulat. Nézők is vannak, logikus, hogy ahogy egyre népszerűbb lesz, több az induló, hozzák a családot, barátokat, ez nagyon pozitív. Az etyeki pálya egy kuriózum volt, az tényleg egy különleges helyszín volt. Amikor meg volt hirdetve ez az etyeki verseny, nevettem is, hogy „budapesti” forduló, mert Etyek nem Budapesten van, de jó, végülis elérhető távolság, nem volt vele baj, mert kuriózum volt a hely. Ezt mindenki a szerelemért csinálja, nem a díjakért, de vicces kicsit a díjak közötti különbség, erre kéne még egy arany középutat találni, de gondolom, ez mindig attól függ, mennyi szponzor van.
Ami a nyomvonalat illeti, az a lényeg, hogy cyclo típusú legyen, ne legyen benne nagyon nagy hegy, Kecskeméten például nagyon sok volt az aszfalt – ami nekem jó volt, nekem feküdt. Az azért tetszett, mert ott tényleg országúti bolyozás volt, meg lószolgattuk egymást, az egy nagyon nagy flash volt nekem. Amit én javasolnék a szervezőknek, az a dupla akadály, ami igazából teljesen random, ahogy lerakják őket. Egyszer nagyon közel volt, talán pont Kecskeméten, hogy másfelet kellett lépni, vagy annyira el van nyújtva, hogy 10 méter van a kettő között és azt végig kell futni. Jó lenne, ha nagyjából egyforma lenne. Az akadály talán túl magas: Világkupán néha átbunnyhoppozzák, erre itthon nincs esély. Salgótarjánban és hasonló helyszíneken a körülmények adottak, ott az a nagy hegy, nem nagyon lehet kikerülni; ahol tudják, megcsinálják úgy, hogy jó legyen, nincs bajom. Az etyeki nagyon jó volt – a tavalyi kint volt Kamaraerdőn, az borzasztó volt. Egy lakóparknál volt egy szabad terület, tiszta agyag volt. Pályabejáráson el lehetet süllyedni, a versenyre viszont lefagyott – úgy fagytak meg a nyomok, hogy ott majdnem mindenki montival jött ki, mert akkora gödrök voltak. Cyclo pálya lett volna, de az agyag miatt nem volt jó. Káposztásmegyeren van a Kiserdő, ott szintén lehetne egy nagyon jó verseny.
A Budapest Bajnokságon már nem indultam, meg sokan nem, megint a Szövetség szervezésében volt – jó lenne amúgy, mert a Postás pálya jó, jó cyclo pálya lenne, csak megint ugye az akadályok, ott azokon a fémkorlátokon kell átmenni, az sem teljesen szabályos. Az Eisi-féle bajnokság lesz most, háromfordulós, azon szeretnék még elindulni, a versenyzés a lényeg, aztán vége is a szezonnak.
A magyar bajnokságot sikerült megnyernem, örülök neki, hogy bajnok lettem, de ezt mindenki hobbiból és munka mellett csinálja. Nem is lehet összevetni, mert ugye hogy kinek milyen a munkája, mennyit tud elszabadulni, ezeken múlik, de nekem nagyon fekszik a cyclocross erőben és technikában is. Itt nagyon nagy szerepe van az ügyességnek. Nem nyertem meg az összes fordulót, nekem is volt, hogy nem jött ki a lépés, de most elég nagy fölénnyel tudtam megnyerni a sorozatot. Az OB-ra is úgy mentem el, hogy tudtam, ha nem történik valami nagy baj, váltófelcsavarás, vagy egy olyan defekt, amikor nem érek vissza a depóba, akkor megnyerem. Pont az előző hétvégén Pityikusz megvert az etyeki versenyen, de ott azon ment el az egész verseny, hogy voltak nagyobb kövek, és mivel nagyon féltem, hogy felütöm a kereket, ezért túlfújtam a gumit, aminek az lett az eredménye, hogy az összes kanyarban sodródtam kifele. Ott eltaktikáztam, az összes kanyarban kaptam a másodperceket. Ózdon a tartalékkerekem volt a sárgumi. Amikor vége volt a melegítésnek, akkor hirtelen leesett az eső, akkor már nem volt sok idő a rajtig, gyorsan kimentem egy fél körre, és azt láttam, hogy a fent lévő gumi abszolút nem ideális. Akkor már szólítottak be minket a rajthoz, muszáj volt kereket cserélnem, rohanva értem oda a rajthoz, már háromszor szólítottak. Pont odaértem, és mondták is, hogy rajt. Nagyon nagy mákom is volt, mert Fejes Gabi is pórul járt. Ügyesség, erő, mentálisan is ott lenni, nagyon sok mindenen múlik. Az OB jellegét tekintve ugyanolyan pálya volt, mint a többi, sikerült is crossosra megcsinálni, ott is az volt az egyetlen nehézség, hogy ott is elkezdett esni az eső; az utolsó körben azért mentem nagyon gyorsan, mert már nem akartam elázni. Jó kis pálya volt.
Nys mindenképp kedvencem, pont beszélgettünk róla, hogy eladta a lelkét az ördögnek, hogy most már Trekkel megy, de ezen a szinten nem hinném, hogy olyan nagy dolog lenne. Nyilván mindenkit motivál a pénz, mindenki abból él, valószínűleg egy fontos szempont volt nála, ettől függetlenül ő egy nagyon nagy versenyző. Olyan ügyességgel és tehetséggel rendelkezik, ami a többieknek nincs meg, még akkor sem, ha esetleg erősebbek. A rutin is sokat számít, mert ha két ember ugyanolyan erős, de az egyik kicsit rafkósabb…tudod, az évek meg a rutin. Szeretném, ha Nys megvédené a tavalyi címét, de nagyon kiélezett most, remélem, hogy egy nagyon jó csata lesz – tippem nincs is, mert tényleg nagyon nyitott, de függ a pályától, az időjárástól.
Tényleg nagyon jó ez a cyclocross. Országúton elindul az ember, nagy táv, sokszor unalmas, csak menni kell és nem történik semmi, és tényleg a sok lúd disznót győz, ami igaz, mert nagyon fontos a csapat. Egyedül lehetsz akármilyen erős – ez volt éveken keresztül, amikor a Bodrogi Laci ötször erősebb volt, mint itt bárki, mert tényleg profi volt, de hazajött az OB-ra, és szétszivatták, mert itt volt egy hat fős csapat, és mindenki össze-vissza lószolt, és nem tudsz annyi fele szakadni, meg egyszerűen elfogysz. Itt az egyének harca van. Mindenképpen csak javasolni tudom, hogy vágjanak bele emberek a crossba, mert országútisoknak is, de főleg montisoknak az ügyesség nagyon fontos, és ez aztán nagyon fejleszt. Itt meg lehet tanulni a kerékpárkezelést, ha az ember komolyan veszi, ha nem csak a „vasárnap délután van és hova sietsz” c. fejezet van. Jövőre megint megyek, nem csak amiatt, hogy megvédjem a címem, hanem mert ez tényleg egy jó buli, egyre jobb, nő a színvonal, a versenyző- és a nézőszám is.
Zsingor Attila (Master 3 Supercross győztes, Bakony Bike)
A szlovákok jóval erősebbek nálunk, tulajdonképpen szerencsém volt – Kecskemétre nem tudtam elmenni, mert edzőtáborban voltam, és ha a szlovák eljön Kecskemétre, akkor beért volna pontszámban. Mivel ő sem tudott eljönni, megvolt a 80 pont előnyöm, az utolsó versenyen már csak be kellett érnem a célba. Tavaly jobb formában voltam, de akkor nem sikerült nyernem. Náluk mintha majdnem minden hétvégén lenne valamilyen verseny; nálunk van ez a Supercross sorozat, náluk viszont ahogy bejön a hidegebb idő, náluk ez egy nemzeti sporttá vált szinte. Elég sok csapat van, nagy a létszám, nem véletlen, hogy Fejes Gábor is kijár hozzájuk edzeni, versenyedzéseket tart kint náluk. Ugyan nem annyira szervezett, mint ez a Supercross – nincs chipes időmérés meg hasonlók, de elég izgalmas, nehéz pályákat tűznek ki maguknak, meg a nemzetközi élvonalban is 2-3 versenyzőjük, elég jó az utánpótlásuk. Minden szempontból nyomják ezt a sportot.
Én elsősorban sífutó vagyok, úgy kezdtem el egyáltalán biciklizni, hogy kiegészítő sportként; országútizom gyakorlatilag egész nyáron, onnan kalandoztunk el az egyik barátommal, így kezdtük el. Az első Supercross sorozat óta végig részt vettünk az összesen. Nagy elvárásaim nem voltak, nem is lehet tudni, kik lesznek az ellenfelek, kicsit változik a magyar mezőny is, de általában attól függ, hogy a szlovákok közül kik, hányan indulnak. Most is az első versenyen, ha nem jöttek volna a szlovákok, nyertem volna, de így nem is kerültem dobogóra – hárman indultak, mind a három megvert, annyira nem vagyok elégedett magammal, mert végtére is saját korosztályomban csak kikapok tőlük. Jó eszközeik is vannak, ahogy elnéztem, nem mennek rossz felszereléssel, áldoznak is erre a dologra, mindenki jó biciklivel megy, célirányosan fejlesztenek. Én egy trekking biciklivel tolom már négy éve, próbálom fejlesztgetni, de most már elgondolkoztam rajta, hogy kéne venni egy cyclocross biciklit is. Egy Altrix nevezetű trekking vázam van, vettem bele most már egy elég jó karbon villát, ami sokat dobott rajta. Előző évben is vettem egyet, Meridát, de azzal teljesen használhatatlan volt a bicó, nem fordult, evvel viszont feljavítottam, elég jól lehet vele fordulni. Igazából már súlyban sem olyan rossz, a geometriája olyan, hogy a középcsapágy rész lejjebb van, kicsit országútis a geometria.
Tetszett a salgótarjáni pálya; nem volt könnyű, hozzá kell tenni, de nekem eléggé tetszett, ahogy Kazincbarcika is, de Veszprém is érdekes volt. Ettől féltem, mert a régebbi veszprémi nem tetszett, az olyan, mintha egy réten kellett volna biciklizni, rázós volt végig, az idei már más pálya volt, ez kifejezetten tetszett. Egyik vetélytársam szerencsésen kilökött, egyből kiestem az első helyről, ketten megelőztek, utána saját hibámból estem, akkor a váltómat sikerült elrendeznem, nem tudtam váltani, nem volt esélyem, hogy visszakapaszkodjak, csak a célba érés volt a lényeg.
Elég sokat járunk ki a Hajógyári szigetre, ott nagyon jó pályát lehetne csinálni, kijárunk edzeni a Postás pályára is, de megnéztük azt is, amit az Eisenkrammer Karcsi szervez, az is elég jónak tűnik. Én nem tudok bunnyhop-ot meg ilyesmiket, de ha úgy lennének akadályok kihelyezve, lehet, hogy a Cser Gabi bevállalna néhány látványos elemet. Marci is biztos bevállalna, és lehet, hogy akkor a többiek is elkezdenének gyakorolni. Szerintem kicsit közel vannak egymáshoz ezek az akadályok. Szintek nincsenek ezekben a pályákban, és ahogy megnézem a Világkupa versenyeket, sok meredek fölfelé és lefelé van, szűk fordulók, hasonlók vannak. Nyilván mindig lehetne valamit variálni.
Bevallom őszintén, nem nagyon edzem erre külön, kéne, de nem megy. Úgy érzem, túl sokat nem fejlődtem, nyilván rutinosabb vagyok, és pár pályát ismerek, ebből adódóan van, ami tanulható, fizikálisan külön kéne erre edzeni. Azért szeretem, mert nagyon hasonlít a sífutáshoz: dinamikus, nagyon magas pulzussal kell dolgozni, sok kigyorsítással, de ehhez gyorsító edzéseket kéne végezni, azokat meg úgy lehet csinálni, ha az ember megfelelő mennyiségű lassú edzést is csinál előtte, de nekem annyi időm nincsen. Amikor ráülünk, edzünk egy-két órát, de külön nem edzegetünk rá, hogy most sprintelgetni kéne, lassú-gyors, megint lassú, megint gyors, ilyeneket én nem csinálok. Tudom, hogy kéne, csak nem.
Az első sorozatban második lettem, utána megnyertem, aztán tavaly második lettem, pedig akkor szerintem sokkal jobb formában voltam, mint most, de akkor sok balszerencsés dolog jött össze, akkor bosszankodtam is, úgy érzetem, nekem kellett volna nyernem. Most nem úgy éreztem, de mégis én nyertem. Egy új mindig abból áll, hogy nem tudni, kik lesznek az ellenfelek, mindig jön újabb és újabb ember, a korosztályban is lehet, hogy egy jó versenyző belecsöppen a sorozatba, és ezzel egy újabb kihívás lesz. Ha ez nem lenne, télen valószínűleg ennyit sem edzenénk, ezzel szerintem többen vagyunk így, hogy ez átsegíti a nehéz szakaszt. Én például nem görgőzöm; annyira megutáltam, hogy ha nem lenne ez a cyclocross, akkor nem is tudom, mi lenne.
Elsőszámú kedvenc a Nys, de nem azért, mert világbajnok lett, hanem már évek óta kedvencem; mást nem is neveznék meg, ő a kedvenc. Jó esélyei vannak a VB-re, de meglepetés is lehet, a világbajnokság mindenkiből mást hoz ki – aki nagyon jó szezont fut, és képtelen elviselni ezt a terhet, az veszíthet, de Nys-nél ilyen probléma nem lehet, annyira rutinos, nála csak műszaki vagy erőnléti probléma lehet.
Mindenképpen javasolnám, hogy kezdjék el – nagyon jó felkészülés a tavaszi idényre, ez montira is igaz és országútra is, ami látszik is. Fejes Gábor ugye kitűnő országútis, időfutamban és mezőnyversenyben is, Buruczki Szilárd pedig mountainbike-os, és végülis egymás ellen küzdenek fej-fej mellett. Érdemes csinálni, mert a téli edzéseket remekül helyettesíti, kiváltja, másrészt pedig önálló szakágként is megél, előbb-utóbb ez lesz a jövő. Most megosztódik a társadalom, ahogy jönnek a jobb idők, mindenkinek megint saját szakága, innentől nehéz lenne őket összehozni egy cyclocross versenyre teszem azt, júniusban, ez az egyetlen hátránya jelenleg; nem önálló szakágként működik ma Magyarországon. Ha továbbfejlődne, elkezdenének kialakulni készülések. Ebben van a jövő: körpálya, viszonylag kis területen meg lehet rendezni, ilyen területeket bárhol lehet találni, remekül közvetíthető, nézők szempontjából nagyon jó; nem kell felsétálni egy hegyre, és ott megvárni, hogy egyszer eljöjjenek öt percig a versenyzők, és utána hazamenni, és szerintem szponzor szempontból is lehetne ebben fejlődés. Ide lehetne vonzani cégeket: az elit mezőny elmegy tízszer körbe, az 10 lehetőség egy kameraállásból egy reklámnak, szerintem ebben van jövő. Ez egy állam az államban, nagyon jó kis közösség, szerintem többen ezért is csinálják. Itt nincs ellenségeskedés, nagyon jó a hangulat, nevetés van előtte-utána, de itt olyanok előfordulnak, hogy vadidegen képes odaadni a kerekét a másiknak, ez egy igen jó közösség, úgy látom. Annak idején én indítottam el Facebook-on a Cyclocross csoportot is, most már 360-370-en vagyunk tagok, szerintem elég jó közösség, ebben is van az ereje. Itt majdnem mindenki ismer már mindenkit, nagy újdonságok nincsenek, ha van új ember, az hamar beilleszkedik a társaságba. A Supercross sorozat nagyon el van tolódva Ózd és környékére, mi sokat utazunk oda, de a Budapest Bajnokságra már onnan nem nagyon jöttek ide. Azon a versenyen elég nagy érdektelenség volt, de annak is megvan az oka: nincs chipes időmérés, eléggé csúsznak a programok, nem egy olyan szervezett társaság, mint a Supercross csapat, ahol van nevezési felület és hasonlók. Ha a Szövetség erre ráállna, elkezdenék támogatni, akkor ebben kis költségvetéssel is volna jövő.
Valószínű, hogy jövőre is fogok menni, végtére is úgy vagyok vele, hogy nem is az eredményesség érdekel, mert ha ötödik lettem volna, akkor is mennék jövőre – jó társaság és edzés!
Fejes Gábor (Elit Supercross és OB győztes, Bátorfi-Agria KTK)
Én nem mondanám azt, hogy számomra a cyclocross a felkészülés része az országúti szezonra, az én számomra ez külön szakág, külön szezonként kezelem, mint párhuzamos szezon az országút mellett. Mivel nekünk nincs lehetőségünk arra, hogy Világkupákon, esetleg VB-n, Európa-bajnokságon bizonyítsunk, így természetesen a magyar futamok – magyar sportolók vagyunk magyar klubokban – prioritást élveznek. Ugyan én járok ki szlovák kupákra rendszeresen, fontos az ottani is, és bár a Supercross nem magyar kupa, de kimondva-kimondatlanul az a magyar kupa, így fogom fel. Természetesen a futamgyőzelmek, összetett győzelem, és a legfőbb cél, az országos bajnokság megnyerése volt. Egy szavam sem lehet, nagyon elégedett vagyok ezzel az évvel, ami szerettem volna, gyakorlatilag mindent sikerült elvinni. A Supercrossban Ózdon nem sikerült nyernem. Nem szeretem azokat a sportolókat, akik szeretik megmagyarázni a bizonyítványt: Ózdon nem ment, részben saját hibából fakadóan, a végén pedig Etyeken Wouter Cleppével sprintre jöttünk be, ő előbb ért be, mint én. Hétből öt győzelem, szerintem az egy elég jó arány, és persze az országos bajnokság. Elégedett vagyok, sikerült a fő céljaimat elérnem, ez egy jó év volt. Szlovákiában az első két versenyen nem vettem részt, az első nap egy C2-es volt, másnap egy C1-es; ott lett volna lehetőség, hogy UCI pontokat gyűjtsek. Az kimaradt, mert a csapat arra a hétvégére rakott egy kötelező rendezvényt, azon kellett részt vennem, azután a C2-esen 5. lettem, UCI pontokat is gyűjtöttem. Igazából az a baj ezzel, hogy teljesen feleslegesen, mert nem tudunk élni vele, mert nem utazunk ki a világbajnokságra. Szép dolog, el tudom mondani magamról, hogy 5. lettem, szereztem UCI pontokat, csak a világon semmi értelme nem volt. Ebben az évben érett be az a munka, amit az elmúlt 4 évben beleraktam. Úgy gondolom, most már nem csak erőben tudom felvenni a montisokkal a versenyt, gondolok itt legnagyobb ellenfelemre, Buruczki Szilárdra vagy Buzsora, hanem most már technikailag is.
Felszerelés? Sokan mondják, hogy ez egy technikai sport, ez nem igaz. Ez egy erő-állóképességi sport. A döntő tényező mindig az emberi faktor. Ezalatt a technikának van olyan jellegű szerepe, hogy azt a teljesítményt, ami benned van, megfelelően le tudd adni. Fontos, hogy legyen egy megfelelő kerékpárod, egy vázad, ami jól van beállítva, a te testi adottságaidnak megfelel. Azokon a pontokon, ahol a sportoló érintkezik a felszereléssel: tehát egy olyan kormányt fogjál, amin megfelelő erőt tudsz közvetíteni, olyan nyergen üljél, ami neked kényelmes, egy jó cipőd legyen, amin megfelelően van beállítva a stopli, hogy azt az erőt, ami benned van, tényleg ki tudd hozni magadból. A technikának itt van szerepe. A gumiválasztásnak a crossban van szerepe, országúton nincs. A sárgumi, amit beszereztem, Salgótarjánban érezhetően jobb volt már. Nem tartozom a gramm-mániások közé; legyen egy jó kerékpárod, ami hozzád van beállítva, legyen egy jó cipőd és nyerged, és működjön minden.
Azt érzem, hogy a fejlődésemben ezalatt a négy év alatt, mióta becsatlakoztam a szakágba, a progresszivitás megmaradt. Évről évre tudtam valami kicsit hozzárakni a dologhoz. A cross az egy elég speciális téma, saját magamon éreztem. Ha országúton az első pár versenyen nem halad a bringa, 1-2 mezőnyverseny, és május közepére elkezd haladni a bringa. Ha a cyclocross szezont valaki sikeresen akarja végigcsinálni, akkor már a nyitányra is egy magas edzettségi állapotban kell megérkeznie, mert csak akkor van lehetősége rá, hogy a szezonban rá váró akadályokat sikerrel vegye; toppon kell érkezni. Az ember mindig többet vár magától, de azt mondom, hogy meg kell elégedni azzal, ami éppen arra az évre adatott, és mindig az aktuális formából kell kihozni a maximumot. Nekem ez az országúton is visszaköszön, mióta ezt csinálom. 2013-ban volt 10 éve, hogy elkezdtem kerékpározni; engem is beraknak az országútis kategóriába, na itt az országútis, na ő. Sokáig csináltam a klasszikus metódust, hogy az országútisok lerakják a bringát, pihennek egy hónapot, és előveszik november elején-közepén-végén, ki hogy, és akkor elkezdik nyomni, hosszú állóképességi edzések. Mész teljesen egyedül, nem találkozol senkivel, 3 hónapon keresztül bámulod a havas dombokat és szétfagysz mindenhol, ez a klasszikus metódus. Nekem nehéz formában tartanom magam, ha nem látom magam előtt a célt. Nekem ez céltalan cél volt, hogy megyünk a semmibe, és hogy majd három hónap múlva lesz egy verseny. Az volt a probléma, hogy ha nagyon belevetettem magam ebbe az alapozós dologba, akkor tavasszal tényleg jól haladt, de amikor tényleg menni kellett, jöttek az OB-k nyár közepén, az ember pont addigra fáradt el. Itt ez az újfajta metódus. Verseny hétvégéről hétvégére, én ebben nem tudok kiégni. Fizikálisan ki tudok persze, mert elfárad az ember, olyanfajta edzésmódszereket igényel el, ami borzalmasan intenzív, és ha nem is olyan hosszú, mint egy országúti szezonban (4 óra), itt hidegebb van, sokkal több energiát igényel a szervezettől, azért ez fárasztó. Mentálisan viszont jó. A cyclocross olyan, mint atlétikában a 400 gát – az a legkeményebb szám, ez nem egy sétagalopp, itt ing-gatya megyünk az első métertől az utolsóig. Azzal, hogy hétről hétre versenyzünk, én látom magam előtt a célt, van hová és miért készülni. Technikát fejleszt, gyorsít, erősebb leszel tőle, az állóképesség kicsit gyengébb, de azt lehet pótolni. Van még egy szociális vonzata is ennek – az országútisok október végén búcsút intettetek a csapattársaknak, aztán március végén találkoztatok a Tihany kupán, itt meg hétről hétre összejövünk, megosztjuk egymással az élményeket, mit edzettél-hogy edzettél, jól mentél, rosszul mentél. A közösség összetartó erejét növeli. A közösség ereje fontos, akaratot érvényesít, így tud elérni célokat. Ha sose találkozunk, mindenki más irányba megy.
Itt nem áll meg az élet. Az évek folyamán ez a kedvenc szakágammá nőtt ki magát. Bennem megvan a vágy, hogy külföldön is bizonyítsak, csak ugye ahhoz más is kell, ezt én önerőből nem tudom állni. Fejlődni mindig lehet, de ahhoz az kell, hogy egy magasabb szintű mezőnyben mérettessél meg. Az, hogy most sikerült fejlődnöm, az nem a magyar mezőnynek, a Supercross sorozatnak, az OB-nak köszönhető, hanem azért tudtam fejlődni, mert én kijártam Szlovákiába. Tudtam versenyezni egy Robert Gavendával, egy Milan Barényivel, ilyen emberekkel kell ott küzdened, ez hozza meg a fejlődést. Pont tavaly volt, amikor jártunk többen: összebeszéltünk, hogy menjünk ki versenyezni. Cser Gabi, a Dina tesók, Meggyesi Bercel, Szilárd, Buzsó, Barbi is kijött egyszer – bennem megfogalmazódott az, hogy ez a helyes út, egy önszerveződő társaságként mi ki fogunk járni, és ezzel el tudunk érni fejlődést. Csak azt nem számoltam bele, amire már rá is jöttem, hogy azzal, hogy mi közösen kimentünk, ez el is érte a csúcspontját. Ebben nincs más. Ebben én is tévedtem, úgy gondoltam, hogy ez egy jó irányvonal, de nem az. VB indulás kapcsán: engem nem keresett meg a szövetség, nem keresett meg a szövetségi kapitány – egyáltalán ki a szövetségi kapitány? Van egyáltalán szövetségi kapitány? Ha nincs, miért nincs, ha van, miért nem csinál semmit? Mivel mennénk ki? Egy világbajnoksághoz, ami a szakág csúcsa, nem nekem kell kopogtatni, hogy ne haragudjatok, szeretném felvenni azt a mezt, amit ti csináltatok, és az én egyesületemnek nincs rajta egy szponzora sem… És mit mondok a klubomnak, miért adjon nekem pénzt, ha nem kap cserébe megjelenési felületet? Nem tartom valószínűnek, hogy ez még az én aktív tevékenykedésem alatt megváltozna.
Szerintem a Supercross sorozat a legjobb dolog a magyar kerékpársportban, mióta működik. Évről évre látható a fejlődés, robbanásszerű fejlődés. Maga a versenyrendszer, amit az immár 7 szervező kidolgozott, szerintem példát lehetne venni róla. A legszínvonalasabb sorozat, amit én eddig végigjártam, magasan ver mindent. Nekem tetszettek a pályák. Hallottam olyan hangokat, amik szerint könnyen teljesíthetőek, de lássuk azt, hogy ez a szakág nálunk még egy feltörekvő, egy fiatal szakág. Még mindig az a cél, hogy tábort gyűjtsön magának, minél többen próbálják ki. A szervezőknek azt kell szem előtt tartaniuk, hogy élvezetes pályákat csináljanak, hogy az emberek ne keserű szájízzel távozzanak, hanem úgy, hogy ez jó, legközelebb is jövök, nekem ez kell. Ha már kialakult egy stabil bázis, akkor már lehet magasabb elvárásokat támasztani feléjük, de még így is a montis szakágnak kedvez. Kecskemét volt tipikusan országútisoknak kitalálva, de nem mondanám azt Salgótarjánról, hogy az egy hú de könnyű nyomvonal volt. Most már afelé kéne elmozdulni, hogy a pályák befogadóképességét növeljék. Salgótarjánban, ha jól emlékszem, már a második körtől lekörözések voltak. Nincs baj a pályáknak technikai színvonalával, meg hiába anyáznak a montisok, azt fel kéne ismerni, hogy ez nem monti, ez cyclocross, ezt az országútisok találták fel. A szélességgel van baj, nem férünk el rajtuk. Nézd meg Veszprémet, szinte volt egy nyomos rész. Nincs olyan, hogy single track, az ismeretlen fogalom a cyclocrossban. Az ózdi pályával nem voltam elégedett: ismerem kívülről a stadiont, nagyon sokat edzek ott, messze jobb pályát lehetett volna kijelölni, mint ami volt; és most nem a keserűség beszél belőlem – habár egy kicsit az is egyébként, mert hazai pályán nagyon rosszul mentem, akkor is fájt, most is fáj. Az utóbbi években rendszeresen közönségkedvenc volt az ózdi pálya, most viszont elég sokan anyáztak, köztük én is. A szlovák pályákhoz képest nincs nagy különbség, a tempóban viszont van.
Mikor az OB-n voltam – és még most is – úgy gondolom, nem volt jó. Most pontosan ellőtték a rajtot, a szervezés most szerintem hibátlan volt, rajtcsomagot kaptunk, a díjátadó is jó volt. Nekem az nem tetszett, hogy már megint megcsinálták egy nyomosra, szerintem keskeny volt. Ha rosszul kapod el a rajtot, van egy bukás előtted, akkor elúszott a versenyed, és ne így dőljön el egy bajnoki cím sorsa. Különböztessük meg az ideális ívet és azt, amikor egy ember fér el a pályán. Itt UCI pontokért is ment a küzdelem, nem csak OB 1-2-3-ért és egy mezért, és az UCI szabályban le van fektetve, hogy a pálya szélességének 3 méternek mindenhol meg kell lennie; ne lobbizás alapján alakuljon ki a pálya. Egy olyan pályán, mint Póstelek, jó, ha van egy jó sárgumid, kicsit visszatérve a technikára. Ez a technika olyan, mint a pénz: nem boldogít, de jó, ha van.
Külföldet igyekszem figyelni, de nem mindig tudom. Ha mást nem, az összefoglalót megnézem. Szerintem az emberek 90%-ának Nys a kedvence, én is őt mondom. Most nézni fogom a VB-t, aznap nem versenyzek. Kell a pihenő, tavaly nem volt meg, csak toltam, toltam magam előtt. Most az OB-n levezettem, azóta nem ültem kerékpáron; kijártam futni, leesett a hó a Bükkben, de én három hete nem ültem kerékpáron. Jövő héten elkezdem, szerencsére visszatért már a motivációm. Kell versenyezni és kell pihenni is. Lehet, hogy a teljes Kőbánya kupát kihagyom, esetleg a legutolsó állomásra megyek, esetleg még a monori versenyre, de nem stresszelek már ezen, a céljaimat elértem, inkább a jövő évre koncentrálok – a progresszivitás legyen meg. Ha többet nem is, legalább ennyit szeretnék elérni. Jövőre a Supercrosson ezer százalék, hogy ott leszek a futamokon, az OB-n is; remélem, hogy amíg versenyszerűen kerékpározom (még tervezem egy darabig, mert szeretem csinálni), helyükre kerülnek a dolgok felsőbb szinteken is, és elindul végre valami. Azért is jó a cross, mert ez egy fiatal szakág, valami újat lehet mutatni. Az országútban egy bizonyos kifulladást érzek: elment egy bizonyos pontig, és nem akar továbbmenni – ott megállt, és ott áll már 20 éve.
Aki ebbe belekezd, biztos van sport múltja, kerékpározott már életében; gondolom senki nem a cross-szal fog kezdeni. Montisoknak azt mondom, hogy nyugodtan, hozzájuk sokkal közelebb áll, mint az országútisokhoz. Országútisoknak azt tudom mondani, hogy nem akkora hülyeség, mint amilyennek először látszik. Én tényleg azok közé tartozom, hogy amikor országútiztam a kezdeti időkben, úgy gondoltam, hogy á, micsoda hülyeség az a cross, de azért zárójelben mindig odatettem, hogy de azért egyszer kipróbálnám. Nekem ez „meglátni, megszeretni” dolog volt. Próbálják meg! Könnyebben jön meg a forma, erősít, gyorsít, a technikai tudást fejleszti, és van a szociális oldal. Nem kell feltétlenül a győzelemért küzdeni, versenyhelyzetet azzal is tud szimulálni, hogy versenykilométert gyűjt. Nem kell félni, mert aki sportolt már, az egy megfelelő bemelegítés után nem hiszem, hogy sérülést szenvedne. Ha nem bír megjönni az elejével, nem baj, legalább versenyzett egy jót.
Benkó Barbara (W Elit OB győztes, Focus XC Team)
A Supercrosst felkészülésnek tettem be, Apu mellett egy német edzővel is készülök, ketten írják az edzéstervem, és ő azt mondta nekem és én is úgy voltam vele, hogy a 2014-es idényre kell készülni; ha crossozom is, akkor sok versenyt nem ajánlott volna. Ezeket azért iktattam be, hogy megtörjem az edzés monotóniáját és legyen változatosság, és meggyorsít a cross, meg én nagyon szeretem, ez kicsit önös érdek is volt, nomeg a csapatból én crossoztam a legtöbbet, a többiek még ennyit sem. Bringát kaptam, de egy hetet késett, így Ózdon nem tudtam indulni, pedig terveztem, hogy ott is indulok, de addigra még nem készült el: dobozban jött alkatrészenként. Bármire szükségem volt, a csapat segített, és a cross mindig úgy van, hogy magamnak szervezem, Apuval járunk versenyekre, úgy oldom meg és azokra a versenyekre megyek, amikre akarok. Idéntől már az sincs, hogy cross bajnoki címért lenne prémium, crossban tényleg mindenki azt csinál, amit akar. Alkatrészből mindent adnak, csak az postai úton megy, az hosszadalmasabb.
November táján tudtam meg, hogy a szövetség most fogja megkapni az egész éves MOB támogatást, azt november-decemberben megkapják, és azt december 31-ig el is kell költeni. Így hirtelen jött az ötlet, hogy edzőtábor. Ezt akkor november-decemberben tudtam meg, de a pénz nem nagyon akart megérkezni, karácsony előtt kicsivel kapták meg, és addig nem volt biztos, hogy megyünk, de akkor már láttuk, hogy valószínűleg kimarad a januári futam. Így, hogy 3 futam kimaradt, totál mindegy volt az összetett. Tudtam, hogy ha az első kettő kimarad, akkor nagyon sok beleszólásom nem lesz ebbe a dologba – van hét futam, és aki mindegyiken részt vesz, akkor ha még nem is ő a legjobb, egy elég jó helyen fog végezni összetettben. Én az egyes versenyek élményéért mentem el. Ózd nekem nagy mumus, valamiért mindig kimarad, én ott még sohasem voltam. A csapatot az sem zavarta volna, ha az utolsó helyen gurulok be, egy csapattársnőm egy versenyen sem indult, nem szóltak semmit. A bajnokságnak nagyon örültek a csapatnál, beszéltem a csapatfőnökkel.
A balassagyarmati pálya nagyon tetszett, kicsit hideg volt, de a pálya amúgy jó volt; a salgótarjáni nagyon tetszett volna, de az eső kicsit elrontotta a dolgot. A kecskeméti nekem abszolút nem feküdt, ott balszerencsém volt, de attól függetlenül is, számomra szörnyű pálya volt, de szerintem néző szempontból is: nagyon hosszú volt, és ott hátul, amikor a gáton mentünk, szerintem a kutyát nem érdekelte, nekem annyira nem jött be. Veszprém volt a legjobb, nekem az nagyon tetszett, jó volt a helyszín is, bár azt kicsit be lehet vinni a városba is – voltam egyszer montiversenyen, az nagyon jó helyen volt. A pálya is jó volt meg az idő is, az a pálya volt a legjobb, nekem az tetszett a legjobban.
Az OB-n sokkal kevesebben voltunk, mint a Supercrosson, bár én még örültem is. Péntek délután Fejes Gabiékkal egyszerre értünk oda, pakolunk le, mondja Gabi, hogy pont nézte az előnevezést, és hogy mennyi lány jön le, mert tavaly elég kevesen voltak. Én is néztem, hogy tényleg sokan jönnek, egész jó mezőny lesz. Aztán ebből az lett, hogy hárman vagy négyen indultunk, mert a Dósa Eszter összetörte magát, el sem indult, Király Móninak eltört a fékváltókarja, és nem kapott jobbos SRAM-osat vagy ilyesmi. Sokan, Orosz Anita is visszamondta, maradtunk hárman. Nem is bántam, mert nem voltam annyira jól. Már akkor éreztem, hogy beteg leszek, amikor hazajöttem Portugáliából. Szerintem a repülőn megfáztam, mert 18 fokra volt állítva a klíma, elöl trikóban ültek – nem is értettem, én meg utolsó sorban sapkában-sálban, apám pulcsijában azt hittem, megfagyok; három és fél órán át jó volt ülni a repülőn. Hazaértem, éreztem, hogy nem lesz jó. A versenyen nem hajtottam ki magam, aztán elmentem országúton egy százast, na azt nem kellett volna, és vasárnap estére olyan beteg lettem, hogy hétfőn felkelni nem tudtam. Hülye is voltam, igazából meg is érdemlem, szívtam vele egész héten.
Régebben volt szerencsém Svájcban indulni egy cross versenyen, meg Belgiumban is voltam egyen, ott totál más pályák vannak, mint nálunk. Belgiumban volt a pályában olyan lefelé, hogy lenéztem föntről és gondoltam, hogy itt montival nem mennék le, aztán persze lementem a cross biciklivel is. Ott vannak elég durva pályák, nem is lehet itthonihoz hasonlítani. Síkon mindenféleképp kell gyorsulnom, ott érzem azt, hogy elég lassú vagyok, meg hozzá kell gyorsulnom egy nemzetközi mezőnyhöz – ott azért nem hiszem, hogy annyira jól mennék. Itthon megyek a fiúkkal egy darabig, de ha leszakadok, nem baj, mert úgysem velem indulnak, így sosem volt az Kecskemétet leszámítva, hogy nagyon kihajtottam magam, mert ott ugye az utolsó kanyarig nem volt biztos, hogy nyerek, ott azért sietnem kellett – egy keményebb mezőnyben biztos többet fejlődnék. Szívesen járnék külföldre, azt viszont már biztos nem fogja megengedni a csapat. Jövőre szerintem kimegyek a VB-re Taborba, de csak nézni.
Az a baj, hogy nincs cross szövetségünk, így azt biztos nekem kéne szerveznem meg fizetnem; crossban se szövetségi kapitány, se senki nincs, senkihez nem is lehet fordulni a szövetségnél, hogy indulhassunk, és úgy tudom, hogy ez nagyjából az országúthoz van csapva. Tabort nekem valószínűleg nem fogják engedni a csapattól, mert az február eleje, és akkor már teljesen montira kell készülni. Most is márciusban kezdődik a szezon, akkor már versenyzem Izraelben. Az új csapattársnőm, holland lány, ő crossozik, ő végignyomta az egész cross szezont, versenyzett minden hétvégén, megy a VB-re is a holland válogatottal – 15-be bejön Világkupákon is, de elütötte egy autó január elején edzésen, lesérült, a holland OB-n hetedik lett, pedig dobogóra várták. Megy a VB-re, de neki kiesik az első két Világkupa, nekem azt biztos nem engednék meg. Tabort még meglátjuk. Ha nem tudok rendesen felkészülni, akkor nem megyek el, mert leégetni magam le tudom máshol is 🙂 Vagy rendesen rákészülök, vagy sehogy. Azt még nem tudom, hogy néző leszek vagy résztvevő, de gyanítom, hogy inkább néző.
Nagyon összetartó brigád ez a crossos, nem nagy, de nagyobb, mint az XCO, ami azért vicces. A társaság nagyon jó, a Facebook csoport is nagyon jó, mindenki írogat, csinálnak pályát a Hajógyárin meg mindenfelé. Normális az egész társaság, lelkesek, nekem ez nagyon tetszik. Gondolkodtam rajta és javasoltam az itteni csapatnak is, hogy csináljunk mi is versenyt itt Pilisvörösváron, csináltunk is egy tök jó pályát, de versenyt nem tudunk csinálni, mert nincs infrastruktúra (ha csinálunk versenyt, akkor vagy normálisat, vagy semmilyet), és a pálya néző szempontból is botrány. Bevállalták a monti OB-t jövőre, az itt lesz Vörösváron, úgyhogy cross most nem lesz. Budapest közelségének nagyon nagy vonzereje van. Pont Etyeken nem voltam, ott nyilván a helyszín is vonzotta az embereket, ami egy nagyon jó ötlet volt egyébként. Ezt látom montiversenyeken is: amíg elraknak Sopronba egy OB-t, addig tavalyelőtt itt Vörösváron háromszor annyian voltak. Még Pesten is jó helyszínek vannak, az mindig több embert vonz; sajnos ilyen ez az ország, Budapest központú. Az a legjobb helyszín, ami Pest közelében van. Kazincbarcika nekem nagyon messze van, Ózd ugye mindig kiesett, arról nem tudok semmit mondani, Salgótarján-Balassagyarmat normál közelségben van, és ott van élet, van cyclocrossos csapat, ott az vonzza az embereket, Gyarmaton is egész sok néző volt. Salgótarjánban valószínűleg az idő miatt nem voltak annyian, Veszprém megint olyan hely, hogy sokan kijöttek és nagyobb város; az a fontos, hogy nagyobb városban legyen és Pest közelében. A magyar bajnokság Békéscsabán tényleg nagyon messze volt, ott senki más nem volt, csak a szülők, egy teremtett lélek nem volt, pedig jó idő volt. Fontos az is, hogy legyen egyesület, mert ha nincs klub, valószínűleg néző sem lesz. Eddig indultam négy cyclocross OB-n, két helyszínen…Mosonmagyaróvár és Békéscsaba, jövőre lehetne valami más.
Supercrossra jövőre is fogok menni, az tuti. Most már nem leszek olyan amatőr, hogy eladom ezt a biciklimet, lesz tartalék biciklim is, bár egy barátom meg akarja venni, úgyhogy lehet, hogy eladom. Most már úgy írtam alá a szerződést – azt is elrontottam 🙂 – hogy egy biciklit kapok crossra. Fiúk kettőt kapnak, én egyet fogok kapni, egy biciklim lesz, megoldom tartalék kerekekkel. Vagy ezt elkérem OB-ra, most is Rózsa Balázstól elkértem (ő vette meg), hogy legyen ott a depóban. Nem mehetek Focuson kívül mással, különben fizethetem a büntetést, annyit pedig nem ér meg.
Nagy Omega-Pharma fan vagyok, úgyhogy külföldről Stybar kedvencem, bár ő most nem nagyon indul sehol, úgyhogy Nys fan vagyok inkább. Nőknél bírom nagyon Nikki Harrist, az angol lányt; Vost annyira nem csípem, mert mindent megnyer, bár most pont megverték párszor, de nekem ez már sok, hogy nyeri az országutat, nyeri a crosst – legalább montiban én már vertem meg, annak kicsit örülök, de amúgy semmi esélyem nem lenne se országúton, se crosson 🙂 Fogom nézni a VB-t; a pálya érdekes, volt már mindenféle időjárás ott, volt hó is, sár is. Szerintem a lányoknál Katie Compton vagy Vos, és még a Vos csapattársa, Pauline, szerintem ő igen jól fog menni. Fiúknál…remélem Nys fog nyerni, de a belgák közül akárki bejöhet, illetve kiváncsi vagyok, hogy a csehek mit tudnak csinálni, Bina vagy majd Lars van der Haar hazai pályán – neki örülnék, ő kis fiatal és ügyes, de Nys-nek szurkolok.
Csak ajánlani tudom mindenkinek a crosst; aki országútis, azt a technikára megtanítja. Fejes Gabin látom, őt látom kezdetektől fogva, hogy kezdett három éve crossozni és hogy megy most: ég és föld. Annyit fejlődött és annyit ügyesedett, hogy szerintem az országútisoknak mindenféleképpen jót tesz kicsit crossozni. Montisoknak szintén fejlesztő, megtörti a téli edzések monotóniáját, gyorsítja az embert. A társaság is jó, a hangulat is jó, a Supercross sorozat is jól meg van szervezve, nem lehet egy rossz szavunk sem, mindenkinek csak ajánlom, hogy crossozzon jövőre.
Nektek milyen élményeitek vannak az idei szezonból, hogy éltétek meg a versenysorozatot? Tudjátok, nekünk mindig elmondhatjátok 🙂
