Keleti blokk bringásai, hol vagytok?

Lehetett volna drámaibb címet adni ennek az elemzésnek, pillanatképnek (“Válság keleten”, stb.), de mivel nem a Velv szenzáció- és klikkhajhász műfajban utazunk, ezért maradtunk a visszafogottabb címnél. A hosszú írás apropóját az elmúlt hetek, a világbajnokság eseményei adták – szeptember elején még nem gondoltuk, hogy ilyen cikk fog születni. A Ponferradaban látottak azonban arra sarkalltak, hogy elővegyük a virtuális négyzethálós füzetünket, és vadul elmélyedjünk az eredménylistákban.

Itt szeretnénk leszögezni, hogy nem az egyes válogatott bringások teljesítményét kívánjuk értékelni, hiszen mi magunk olyan időt megyünk Dobogókőre, amilyet, ők pedig Magyarországot képviselhették egy világbajnokságon. A kíbicnek semmi sem drága, armchair sportsman, 10 millió edző országa; ilyenek jutnak még eszünkbe, amikor itt-ott véleményeket olvasunk…Itt meg is ragadjuk az alkalmat, hogy hivatalosan is gratuláljunk minden magyar versenyzőnek a részvételhez, a tapasztalatszerzéshez és bizony az elért eredményhez is. Cikizés helyett sokkal inkább azt kívánjuk bemutatni szigorúan a VB alapján, hogy mennyire nem vagyunk ütőképesek – nem csak mi, a környező országok sem. Mondhatni, rendszerszintű a probléma, a kelet-közép-európai és kelet-európai országok (tehát az egykori vasfüggönytől keletre, de Oroszországot most nem beleszámolva) nagyon meg vannak csúszva, és mivel nem vagyunk teljesen agyamentek, hogy a génekben keressük a hibát, ezért valami értelmesebb módon kívánjuk segíteni a gödörből való kikászálódást.

Első lépésben ez az analízist jelenti.

Pár héttel ezelőtt, amikor az ország a fociválogatott miatt őrjöngött, bedobtunk egy fikciót, amely szerint annyi pénz áramlik a bringába, amennyit elkölteni sem lehet, és arra voltunk kíváncsiak, vajon mi lesz az eredménye. Volt, aki már lelki szemei előtt látott egy prokonti csapatot, más azonban figyelmeztetett, hogy pár év még a sok-sok pénz ellenére is kevés ahhoz, hogy ütőképessé váljon az ország ebben a sportban. Ezt mi magunk is így gondoljuk, csak ki akartuk provokálni, hogy más mondja ki. Az azonban biztos, hogy több pénzzel – ideális esetben – gyorsabban jönnek a jobb körülmények, gyorsabban indul meg a fejlődés és ennek következtében a jobb eredmények is hamarabb várhatóak. Elég Bodrogi László példájára gondolni: külföldi körülmények között, jobb háttérrel fejlődött igazán, ott vált naggyá a maga kategóriájában, miközben az itthoniak, még ha voltak is olyan tehetségesek, mint ő (neadj’ Isten még tehetségesebbek), nem jutottak fel a kerékpársport legmagasabb szintjére.

Azt sejtjük tehát, hogy a rendszerben van a bibi. Miért? Mondjatok 20 spanyol bringást! Oké, megvan, most mondjatok 20 olasz bringást! Oké, ez is megvan. Most mondjatok egész Kelet-Európából 20 bringást! Ugye, ez már lassabban megy! Na de Kwiatkowski most lett világbajnok – mondjátok most – öngól ez az egész, csak mi magyarok vagyunk annyira a béka feneke alatt! Csakugyan a lengyeleknek sült el messze legjobban ez a vébé, de a többi ex-szocialista ország sem brillírozott rajtunk kívül.

Abból a feltételezésből indulunk ki, hogy a VB-n minden országból a legjobbak vannak ott, és mindenki a maximumot akarja nyújtani – ezzel az állítással talán nem állunk túl messze a valóságtól. Persze a mezőnyversenyen is megvannak a nagyobb csapatokon belül a feladatok, emiatt menet közben páran “el fognak hullani” az elsőszámú emberért – ez ilyen, ezt is belekalkuláltuk. Ezeket az országokat vizsgáltuk:

Kezdjük az éremtáblázattal. 16 ország szerzett érmet a VB-n, ebből kettő esik bele az elemzésre kiválasztott országok közé – Lengyelország és Ukrajna. Az ausztrálok és a németek magasan kiemelkednek a mezőnyből, utánuk 2-2 érmet szerzett öt ország is, Dánia, Lengyelország, Norvégia, Egyesült Államok, Hollandia a sorrend. Összesen 30 érmet osztottak ki a héten (csapatidőfutamot ezúttal nem számolva, mivel az inkább klubszinten folyt), ebből sikerült a keleti blokknak 3 darabot megszereznie, még az oroszokkal együtt is csak négyet.

Most nézzük a csapatokat! A legtöbb indulást lengyel színekben regisztrálhattuk, ezekbe beleszámít az is, ha egy ember indult időfutamon és mezőnyben is. Ugyancsak ők voltak az egyetlen ország, amelyik minden versenyszámban tudott indítani legalább egy embert.

A 10 számból mi magyarok négyben indultunk, a bolgárok és a bosnyákok viszont egyben sem; a lengyelekhez legközelebb a szlovénok álltak, ők csak a női elit időfutamon való részvételre nem bírtak senkit sem rávenni.

Ami minket illet, az összesen hét részvételünkkkel megelőzzük ezek alapján Bulgáriát (0), Bosznia-Hercegovinát (0), Montenegrót (1), Moldovát (3), Macedóniát (4), Albániát (4) és Szerbiát (4).

Fentiek közül csak Bulgária EU-tagország. Minden más ország nálunk több részvétellel büszkélkedhet – 9 EU-tag, 2 pedig nem EU-tag (Ukrajna és Fehéroroszország), de utóbbiaknál köztudottan virágzik a gazdaság és az egekben van az életszínvonal. Ja nem. Megemlítettük az EU-tagságot, hiszen sok országba 10 éve dőlnek a felzárkóztatást szolgáló pénzek, ami ugye jelentősen megkönnyíti az adott állam életét. Tudjátok: költségvetés, mire jut, mire nem, mire mennyi, nem mindent saját zsebből kell fedezni, ilyenek…Szóval a fehéroroszok kétszer annyi alkalommal voltak érintettek a VB-n, mint mi.

Azon meg sem lepődünk, hogy a csapatokban kevesebb női versenyző volt, mint férfi, ez nem újkeletű jelenség. Az alábbi sorok valamelyest feszegetik az utánpótlás kérdését, ami a jövő szempontjából igen fontos.

• Horvátország, Szerbia, Csehország, Lettország és Litvánia (többek közt) nincs jelen a junior férfi időfutamon.
• Lengyelországnak és Litvániának annyi bringása (4+3) volt a női junior mezőnyversenyen, mint az összes többi országnak együtt. Ez 14 főt jelent, míg az egész mezőny 93 fős volt.
• Az U23-as időfutamon a keleti blokk 6, azaz hat embert indított el, összesen 63 induló volt.
• U23 mezőnyben nem volt induló tőlünk, az ukránoktól, a csehektől, a horvátoktól, a litvánoktól és az észtektől sem.
• A férfi elitben, amennyiben nincs valaki a top csapatoknál (pontszerzés!), ott értelemszerűen válogatott szinten is pangás van – érinti ez gyakorlatilag az egész Balkánt és hát…minket.
• Az a Szlovákia, ahonnan előkerült egy Velits- és Sagan testvérpár, 1 női versenyzőt tudott Ponferradaban felmutatni, ő pedig szerzett egy 29. helyet és egy DNF-et.

Amúgy a keleti blokk nem dominált a női mezőnyversenyben létszám alapján sem:

Érzitek, hogy nem a mi térségünk fújja a passzátszelet? Á, a csapatméret nem minden, – mondjátok reménykedve – nézzük az eredményeket! Ám legyen. Ez a 19 ország összesen 5 alkalommal tudott versenyzőt tenni az első ötbe: 2 lengyel, 1 cseh, 1 ukrán és egy fehérorosz. Na majd a top 10-ben! Hm, így is még csak 5 további helyezés érkezik, azaz mindent egybevéve eddig sikerült 10 alkalommal 1-10. hely között végezni valahol egy kelet-európai bringásnak. A 11. és a 20. hely között a lengyel kontingensnek hála már javul az összkép, csak az a kár, hogy a 18 ország nem tudott annyi top 20-as helyet gyűjteni (7), mint a lengyelek (10). A 21. és a 40. hely közé 29 bringásnak sikerült beférnie a különböző országokból. Mindent egybevéve az 1. és a 40. hely között 56-szor sikerült megjelenni, és 208 kelet-európai indulás volt az összes műfajt összeszámolva… Összeraktuk a világbajnoki versenyek teljes statisztikáját is, már ami az indulókat és a célba érkezőket illeti:

Jól látszik, hogy egy szerencsétlen flótás kivételével a világ mindenféle pontjairól érkező bringások sikerrel abszolválták az időfutamokat, viszont a mezőnyversenyeken már – ahogy az ilyenkor lenni szokott és ahogy arra számítani is lehetett – nagyobb volt a vérengzés. Elkészítettük annak statisztikáját is, hogy a vizsgált országokból hányan indultak mezőnyversenyen, közülük hányan nem tudták befejezni a versenyt, és ez milyen százalékot (mondhatnánk: hatékonytalanságot) jelent. A macedónoknál például csak egy ember indult mezőnyben, de az végig is ment, pár ország viszont – köztük Magyarország is – sosem haladt át a célon.

Mivel mezőnyversenyes DNF eredményen nincs mit számolni, nézzük meg a befejezett versenyek, azaz az időfutamok magyar eredményeit. Ez ugye a junior férfi és az elit férfi egyenkénti időfutamot jelenti.

• Karl Dávid (aki itthon nem szokott rosszakat menni) 18 éves, akárcsak a német győztes. Az ezüst- és bronzérmes egyaránt csak 17 éves.
• Dávid 69 indulóból 65. lett.
• Megelőzött egy azerit, két egyiptomit és egy üzbéget.
• 6 perc 16 mp hátrányt kapott 29.5 km-en; a mezőny “közepe”, a 35. helyen végző svájci 3 perc 10-et – mondhatjuk arányos.
• Átlaga 41.663 lett, a győztesé 48.873; míg a mezőny “közepe”, a 35. helyen végző svájci 44.943-at – erre is azt mondhatjuk, arányos.
• Az első tízben volt 2 német, 2 amerikai, 1 ausztrál, 1 olasz, 1 luxembourgi, 1 brit, 1 ír és 1 kolumbiai. A legjobb kelet-közép-európai, egy lengyel, a 13. lett. A legjobb 20-ba csak 3 kelet-európai (2 lengyel, 1 ukrán, +1 orosz) fért be.

Elitben annyira már nem számít az életkor, hiszen ugyanazon a dobogón állt egy 34 és egy 23 éves is. Ettől még említsük meg, hogy

• Dér Zsolt 31, Fejes Gábor pedig 25 éves.
• A 63 indulóból az 55. és az 57. helyet szerezték meg, tehát lényegi különbség nem volt kettejük között.
• Megelőztek egy szlovént, valamint egy ukránt, egy azerit, egy paraguayit, egy ecuadorit és két macedónt.
• Hátrányuk 6 perc 27 mp, ill. 6 perc 47 mp volt; a mezőny “közepe”, a 32. helyen végző lengyel 3 perc 31-et kapott – ezúttal is rendben van az arány.
• Átlagaik 44.952 és 44.692, a győztesé 50.092; a mezőny “közepe”, a 32. helyen végző lengyelé 47.152 – tehát nem csak a helyezés, de a sebesség is gyakorlatilag “félúton” van.
• Az első tízben volt egy brit, egy német, egy holland, egy fehérorosz, egy ausztrál, egy olasz, egy portugál, egy orosz, egy cseh és egy spanyol. A legjobb 20-ba összesen 4 kelet-európai (egy észt, egy fehérorosz, egy lengyel és egy cseh, +2 orosz) fért be.

Ezek után döbbenetes szemlélni a saját teljesítményt és a hatalmas lépcsőfokokat, ami a kerékpározásban az amatőrök, a félprofik és a profik között van. Mennyit is szoktunk kapni az egyetemre járó Fejes Gabitól év elején Tahiban pusztán 18 teljesen sík kilométeren? Ugye-ugye. Senki nem vethet követ versenyzőre, mivel senki sem jobb náluk itthon.

Ez tehát a helyzet mostanság, kedves barátaink. Európa keleti része nincs olyan hangsúlyosan képviselve a kerékpársport élmezőnyében, mint a nyugati. Ha most egy focimeccsen lennénk, az szólna a lelátókról a sportág vezetői és a stratégiagyártók felé, hogy éb-resz-tő, éb-resz-tő. Igen, időnként előkerül egy Sagan, egy Kwiatkowski, egy Kreuziger; a friss világbajnok biztosan nagy hatással lesz a lengyel utánpótlás motivációjára és akár még a pénzekre is, de vajon mennyire mozgatja meg ez Közép-Kelet-Európa többi részét? Messze nem érkezik annyi sztár az egykori vasfüggöny keleti oldaláról, mint nyugatról. Nem mondjuk, hogy ez a korábbi rendszer hibája lenne, a problémát inkább a rendszerváltás utáni időszakban sejtjük. Vajon csak a véletlen műve, hogy a lengyelek egész sikeresek voltak ezúttal, vagy netán annak a jele, hogy ők már kitaláltak valamit, és elindultak felfelé az úton?

Amúgy érdekes megnézni a Google kereséseket, hogy bringa témában milyen volt a kíváncsiság. Párat kiemelünk, persze nem lesz meglepő, amit láttok.

A VB eredményeit nézve le van maradva a keleti blokk, mi pedig még azon belül is. Nyilvánvalóan újra kell gondolni mindent a szövetségektől a forráselosztásokon és a versenyszerű kerékpársport PR-ján át az edzői képzésig, de talán a szülőknek sem javasolnánk, hogy a tizenpáréves gyerkőcök alá Cervelot tegyenek Zipp kerekekkel és Durace szettel. Ez a mondat sem csak hazánkra vonatkozik, alapvetően minden országnak magába kéne néznie – feltéve, ha akar valamit ettől a sporttól, ami világszerte az egyik legnézettebb sportág. Nem muszáj persze, de ebben az anyagias világban talán ezen sem ártana elmélázni egy pár percre, és ennek jegyében folytatni a munkát. Ördögi kör ez az egész!

Mi lehet ennek az elkezdendő munkának az eredménye? Egy erős prokonti csapat, 1-2 versenyző UCI Pro Team csapatnál. Tényleg, gondoljatok bele, szegény balkáni országokat leszámítva minden térségbeli nemzet fel tud mutatni pár bringást az élvonalból, és most nem tekintünk túl messzire a múltba:

• Szlovénia: Brajkovic, Mezgec, Valjavec, Bozic, Mohoric, Spilak, Stangelj, stb.
• Horvátország: Kiserlovski, Kvasina, Mihojlevic, Rogina, stb.
• Románia: Tvetcov
• Ukrajna: Popovich, Grivko, Kvachuk, Gonchar, stb.
• Szlovákia: Saganok, Velitsek
• Csehország: Kreuziger, Barta, König, Stybar, Rabon, stb.
• Lengyelország: Kwiatkowski, Majka, Bodnar, Golas, Niemiec, Szmyd, stb.
• Fehéroroszország: Kiryienka, Hutarovich, Siotsou, Samoilau, stb.
• Litvánia: Navardauskas, Konovalovas, Vaitkus, Kruopis
• Lettország: Saramotins, Smukulis
• Észtország: Kangert, Taaramae, Jõeäär

Vajon a kerékpározás “játékosmegfigyelői” kihagyják az országunkat? A régi Liquigasban elég sok kelet-európai bringás volt, ott volt egy élő kapcsolat több országgal is. Magyarország miért nincs rajta a térképen, miért nem vagyunk benne a vérkeringésben? Ami a csapatokat illeti, ott van a lengyel CCC Polsat Polkowice (a Rusvelon kívül az egyetlen prokontinentális kelet-európai csapat), míg a kontinentális szinten ott a szlovén Adria Mobil és a Radenska, a szlovák Dukla Trencin Trek, a cseh Etixx, a román Tusnad Cycling, az ukrán ISD és a Kolss, hogy csak a legnagyobbakat említsük. Csehországnak 6, Lengyelországnak 4, Ukrajnának és a Szlovákiának 3-3, Szlovéniának és Lettországnak 2-2 kontinentális csapata van – nekünk egy fél. Bár nem tartozik az elemzett körbe, de Azerbajdzsánban is nagyon éledezik a kerékpározás, ennek kézzel fogható eredménye a Synergy Baku Cycling Project, jó lesz rá figyelni. Aztán a versenyek között is szemezgethetünk, ott van például a Székely Kör és a Eurosport által is közvetített Tour of Poland, de a Tour of Slovenian is volt idén 4 Pro Team – tudjuk, tudjuk, volt itthon Central European Tour… Lényeg a lényeg, remélhetőleg hamarosan megindul a felzárkózási folyamat és bekerülünk a vérkeringésbe (mondjuk ez a bringás világban nem egy szerencsés megfogalmazás 😀 ).

Annak érdekében, hogy ne csak találgatás, rosszindulatú feltételezések legyenek a magyar válogatottat és a Szövetséget illetően, a VB vége után egy nappal emailben rákérdeztünk a Szövetségnél a VB felkészülést segítő támogatásokra, a költségek eloszlására, a biztosított szakmai háttérre, az elvárásokra és az eredmények értékelésére. Sajnos két hét alatt nem kaptunk választ. A friss Szalontay-ügy csak ennek az egész, évek óta zajló drámának egy újabb fejezete.

Az OB-n megtanultuk a “kerékpársport népszerűsítése” kifejezést, nagyon tetszik nekünk. Mi ezen vagyunk, ez a cikk például ennek jegyében született, bármennyire is meglepő lehet. Akinek van világmegváltó ötlete, és úgy gondolja, hogy a mi kis szerény módunkon tudunk benne segíteni, ne legyen rest megkeresni minket elérhetőségeink valamelyikén!