Pár hete kiderült, hogy Balassagyarmat nem tudja vállalni az idei Supercross Sorozat harmadik fordulójának megrendezését, így a lelkekben kitörhetett a pánik, hogy végül esetleg csak 4 versenyből fog állni az idei SC évad a tavalyi 7, az idei 5 helyett. Azonban a Team Econix-CR csapata gondolt egy nagyot, és bár még ilyet nem csináltak, de bevállaltak egy helyettesítő versenyt. A dátum tehát maradt, a helyszín azonban nagyban változott – Balassagyarmat erdeje helyett a budapesti Városligetbe invitálták a versenyzőket és a szurkolókat. Így született az Econix Crossliget.
Meglátásunk szerint a Városliget egy olyan helyszín, ahol rossz versenyt szervezni elég buta embernek kell lenni. Kíváncsiak voltunk, mi sül ki ebből, egészen pontosan annyira kíváncsiskodtunk, hogy – most már elárulhatjuk – szerény szerkesztőségünk know-how-t és manpowert is biztosított mind az előkészületek, mind a lebonyolítás során, így végső soron mi is erőteljesen belecsúsztunk a szervezésbe. Ugye, már itt nagyban eltér ez a verseny a többitől, ez a beszámoló az eddigiektől. Versenyekből elég sokat láttunk az elmúlt években, itt-ott már nyújtottunk segítő kezet, de ilyen mértékben még soha – szerettünk volna végre valamit kézzelfogható módon visszaadni a tanultakból. Most, a verseny után pár nappal úgy látjuk, sikerült, és az Econix csapatának égisze alatt egy elég jó kis esemény lett az Econix Crossligetből az eddigi visszajelzések alapján. No de elég egyelőre az öncélú, bújtatott önfényezésből, mi történt ezen az eseményen?
Ahhoz képest, hogy ennyire közel a szerkesztők egyik központjától még nem rendeztek versenyt (500m), olyan korán keltünk, mint még soha, hiszen a pálya nem jelölte ki magát: egy jó karószurkálás, hágócipelés és szalagozás a vaksötétben, 2 fokban, ettől ripsz-ropsz felébred az ember. Érdekesség: nem késtünk el és nem tévedtünk el! Szép lassan összeállt a versenyközpont, érkeztek a hajnali kutyasétáltatók, futók és a kitelepülő szponzorok, partnerek is. Érkeztek a versenyzők és kíséretük is, így egyetlen és kedvenc versenyzőnk, Tóth András (Team Econix-Bidon) is gyakorlatilag önállóan gurult be Gödöllőről, hiszen ezen a hajnalon nem tudtuk beiktatni a fuvart. Most már sosem tudjuk talán meg, hányszor lehet megállni a Gödöllő-Budapest távon pipikélni és kávét szürcsölni, és valószínűleg a Bidonwagen is hiányolta a szokásos vasárnapi mozgást. Miután könnyeinket feltöröltük, ideje szót ejteni a pályáról, ami az egész mezőny számára újdonság volt.
Az Olof Palme sétány aszfaltja adta a rajt-célterületet, a háznál került kialakításra a versenyközpont a nevezési sátrakkal, padokkal és a Toi-Toiokkal. Ennek közelében voltak a partnerek sátrai is, valamint a célkapunál szállásolták el aznapra a műsorvezetők Sven Nys-ét, az aranyhangú és sokak által méltán kedvelt Fejes Mikit. A pálya az aszfaltról felkanyarodott a Királydombra, ahol egy viszonylag rövid, de kemény emelkedő szórta meg a mezőnyt, majd a legurulás után jött az ismétlés a túloldalon mind mászásból, mint gurulásból – a mászás előtt akadály törte meg a lezúdulásnál begyűjtött lendületet. Ezt követően egy kis száguldozás következett a fás terület irányába, kis technikás rész, majd tovább a depo mellett a Közlekedési Múzeum felé. Itt jött a visszafordulás, majd kis csapatás után elért a mezőny a dupla akadályhoz, ami után a depot a másik oldalról kerülve, a ház mögött elhaladva fordulhattak ki a versenyzők a célegyenesre.
A több, mint 220 előnevező közül az első verseny 10:45-kor szokás szerint a férfi U15, a férfi és női U17, a férfi Master 3, illetve a hobbi női és férfi kategóriáké volt. Talán még nem láttunk ekkora tömeget ebben a futamban, ami azért nagyon jó hír, mert sokan, egészen pontosan 56-an megragadták az alkalmat, hogy hobbi kategóriában kipróbálják a crossozást. Mondanunk sem kell, mennyire fontos a tömegbázis a sportág népszerűsítése és jövője szempontjából! A Richtofit kupa nevet viselő futam rajtja után gyorsan kialakult a spicc, ahol ismerős nevek üldözték egymást 5, illetve a női U17-ben 4 körön át. Abszolútban a legtöbben valószínűleg Vas Balázs (Merida Maraton Team CST) vagy Varga Dániel Bence (SHKE) győzelmét várták, azonban a szép számú szlovák vendégsereg erősnek bizonyult, és végül Adam Foltán (MŠK Žiar nad Hronom-CK) szerezte meg a győzelmet több mint 1 perc előnnyel. Master 3-ban a nemrég EB-t is megjárt Ladislav Longauer (CK Banska Bystrica) gyorsabb volt a ViniBike Balogh Zsoltjánál, míg a harmadik helyen a nyitrai színekben stabil Supercross résztvevő Vlastimil Illik jött meg. Hobbi férfiben a Trek Nagykáta SE versenyzője, Tóth Rajmund győzött Valkó András (TuttoBici Hungarofondo) és Domonyik Gergely (IRONMAN 70.3 Budapest Triathlon Club) előtt, míg U15-ben sikerült megállítani a szlovák támadást, így szekszárdi színekben Zádori Zalán diadalmaskodott, második Jakub Vlcak (Cyklo Klub Dynamax Nitra), harmadik Gerely Attila (Crosskovácsi). Női U17-ben a PCCC Pataki Zsókának köszönhetően eltett rögtön egy aranyat, Bianka Lanikovát (Cyklo Klub Dynamax Nitra) és Simonics Ritát (KSI) sikerült maga mögött tartania a győzelemért. Az idősebb nőknél, akik hobbiban indultak, Imre Zsófia (PCCC), Hambeisz Anna, Dr. Sipos Andrea lett a sorrend – újabb PCCC első hely.
Kis szünetet követően jöhetett a második futam, a laptop.hu kupa; itt a férfi U19 és Master 2, valamint a női elit mezőny ugrott egymásnak és a pályának. A rajtot és az első két mászást a Peák Barna (Tipográfia SE), Fésüs László (Meditech SC), Hajba Gergő (Alpinbike Team Endura Giant High5), Jan Gajdosik (MŠK Žiar nad Hronom-CK) kvartett vette a legjobban, majd Kefének valószínűleg gondjai akadtak, mert legközelebb már a mezőny hátsó végéből láttuk felzárkózni. Eközben Peák Barna kezdett elszakadni, vele a tempót csak a fent említett szlovák fiú tudta tartani, miközben északi szomszédainktól még ketten, a korábbi futamokban szereplő srácok testvérei kezdték magára hagyni Hajba Gergőt, és megpróbáltak felzárkózni a vezető párosra. Kefe több mint hét perces első köre tönkretette a versenyét, eközben Andris mellett a másik Gödöllői Romboló, Megyó és Specziár Viktor (KTC SE) tartották egymásban a jókedvet a Master 2 elején. A footstrongos fiúk ugyan sokan voltak, de nem elegen: Adame László bejött kontingensük előtt a kategória harmadik helyére, így nem fértek fel a dobogóra; a győzelmet Megyó szerezte meg, miután az utolsó előtti körben sikerült leszakítania Specziárt. A futam abszolút győzelme az U19-ből jött, Peák Barna nagy sprintben, célfotóval verte Gajdosikot, harmadik pedig Adrián Foltán lett, Jan csapattársa. Az országúti vébét idén megjárt magyar versenyző U19-es így foglalta össze a versenyt:
A verseny elején még velem volt a szlovák srác, aztán a harmadik körben meglószoltam a nagyon szűk, betonos résznél, és egy percet adtam neki három kör alatt. Azt mondta az edzőm, hogy ne menjek nyélen, ha nem szükséges, ezért az utolsó körben kicsit lazább tempóra álltam be, ő pedig nagyon elkezdett jönni. A szűk résznél, ahol egynyomos volt a pálya, ott kicsit fel is tartottak, és így a végén egy kerékkel nyertem csak a befutót. Veszprémben nem voltam annyira jó formában, ott csináltam nagyobb hibákat (visszacsúsztam egy akadály tetejéről), azért vert meg a román srác, de amúgy a magyar ellenfelek is nagyon erősek. Hajba Gergő Ózdon szorongatott meg, de mindkét versenyen, ott és itt is technikai problémái voltak. A crosst nagyon szeretem, de nem gondolom túl: kölcsönbiciklivel versenyzem, nincs felszerelésem, csak a cipő az enyém. Jan Gajdosik legyőzése miatt, aki világkupákon szokott menni, azért büszke vagyok így erre a győzelemre, de alapvetően az országútra koncentrálok, bár idén most már szeretném a Supercross Sorozatot megnyerni.
Nem feledkeztünk meg a hölgyekről sem, akik nagyon szép számban jelentek meg a Városligetben. 13-an vegyültek el a fiúk, férfiak mezőnyében, és a névsortt ismerők valószínűleg már rajt előtt megmondták volna a győztes versenyző nevét. Azt azonban senki nem tudhatta, hogy alakul a dobogó további leosztása, hiszen az erősebb magyar versenyzők mellett ott volt még Tatiana Jaseková (Bike Pro) is, márpedig az eddigi szlovák produkciók alapján elég biztos lehetett benne mindenki, hogy ő sem fog rosszul menni. Benkó Barbi (Focus XC Team) már a Királydomb első megmászása során az élre állt és elkezdett elszakadni a mezőnytől, miközben a többi dobogóesélyes egymáshoz képest maximum 20 másodperc távolságra volt az első kör végén. Ezalól kivétel Kanti Dorottya (De Sprinters Malderen – Körösbike), akit már az első kanyarban felborítottak, majd a lánccal is bíbelődnie kellett, így Keféhez hasonlóan egy jó 7 perces első kör után kellett visszazárkóznia a mezőnyre – volt rá 6-7 köre. A hölgyek közül csak Barbi tudott 6 perc alatti kört futni, ő viszont a verseny első három körében háromszor, így sikerült kiépíteni az előnyét, amelyet senki nem veszélyztetett, így végül 1:11 előnnyel nyerte az Econix Crossliget első kiírását. Hozzá hasonlóan Jaseková is légüres térben közlekedett, stabil köridőkkel megszerezte a második helyet, míg mögötte alakult ki az igazi csata, hiszen Orosz Anita (Trek SE) és Vas Kata Blanka (Merida Maraton Team CST) sokáig együtt bicikliztek, miközben Kanti Dóci zárkózott fel rájuk – Cseh Roni (Alpinbike Team Endura Giant High5) most nem tudta tartani velük a lépést. Dóci ugyan felért a párosra, de túl későn, elfogytak a körök: végül a Vas család újabb bronzot szerzett ezen a vasárnapon, mivel egy másodperccel még épp megjött Dóci és Anita előtt, akik a 4. és 5. helyen zárták a napot – Anita sprint végi, elkeseredett kiáltása talán sokak fülében cseng még mindig. Barbi így értékelte a versenyt:
Tudtam, hogy mennyire vannak mögöttem a többiek, mivel apu mondta az időket. Próbáltam a fiúkkal menni, de első versenyként egy keményebb edzéshét után annyira nem esett jól. Síkon még mindig nagyon lassú vagyok, de legalább látom, hogy hol kell fejlődnöm. A pálya tetszett, de nem találtam olyan embert, akivel jól tudtam volna együtt menni, így aztán gyakorlatilag egyedül körözgettem, ami annyira már nem volt jó; edzésnek viszont igen, örülök neki. Láttam Balázst is, hogy egyedül körözget, igazából egy egyéni időfutamot abszolvál, de legalább felkészült a következő szezonra 🙂 Szerintem ő is úgy járt, mint én, hogy nem talált végül embert, akivel ment volna. Pelikán Jani és Szilárd összedolgoztak, de maradt a különbség, nem távolodtak tőle, úgyhogy nem volt olyan ügyetlen – hazajöhet 😀 Nagyon jó, hogy a nézőkhöz hoztuk a versenyt, és nem fordítva; szerintem nagyon sokan itt voltak, akik amúgy nem jöttek volna ki – csak erre sétáltak, kirándultak, kutyát sétáltattak. Nagyon jó hangulat volt, nagyon sokan kint voltak, exkluzív helyszín volt, a szervezők kihozták a pályából a maximumot, minden tip-top volt. Ezután megyek még Salgótarjánba, Kecskemétre és az OB-ra is, a többi hétvégén pedig marad a normál felkészülés. Szeretek crossozni, ezekre a versenyekre engedélyt kaptam; a Supercross végébe beszállok, nekem már úgyis mindegy az összetett!
A sok stressz után jött egy kis lazítás, mosolygás a felnőtt versenyzőknek és a nézőknek, hiszen a minifutam következett, vagyis a fiú-lány U11 és U13. Nekik 6-7 kis kört kellett teljesíteni, de így is egy jó fél órás sportfoglalkozáson vettek részt. Eközben rápillantottunk Andrisra, hogy viselkedik-e, azaz csencsel vagy rendesen melegít, de legnagyobb megelégedésünkre utóbbit tapasztaltuk – bizonyára ő is érezte a verseny fontosságát. A minifutam abszolútját az egyetlen szlovák induló, Samko Fedor el is vitte a hazaiak némi bánatára, de szomorúságra semmi ok, hiszen a legnagyobb öröm maga az a tény lehet, hogy ebben a futamban összesen 32-en álltak rajthoz! Fun fact, Vas Barnabás is bronzérmet szerzett U11-ben, így a Vas-család gyermekei 3 bronzzal távoztak az Econix Crossliget futamairól.
Kis szünet, kávézgatás, eszegetés után az addigra nagyon komoly számban jelenlévő nézők jelentős többsége felsétált a Királydombra, hiszen tudták, hogy nagyon látványos rész lesz ez az elit, U23 és Master 1 versenye során is. A Dell kupa névre hallgató futam versenyzőkből is sokakat bevonzott: Elitben 25, U23-ban 10, míg Master 1-ben 24 induló volt. Tiszteletüket tették a versenyen olyan általunk idén még nem látott nevek, mint Fejes Gábor (Dr. Bátorfi Agria KTK), Filutás Viktor (Utensilnord), Mike Garrigan vagy éppen Stefan Gajdosik (Bike Pro). Minden adott volt tehát a kitűnő versenyzéshez, az időjárás továbbra is, szinte csoda módján velünk volt, így a legtöbben talán azon filózhattak, hogy vajon Buzsó (Pavé Bike&Café) ma is simán nyert, mint ahogy ezt idén eddig tette, vagy lesz valaki, aki megszorongatja. Nem reprezentatív felmérésünkből tudjuk, hogy a legtöbben Fejes Gábortól, illetve Mike Garrigantől várták ezt, illetve sokat forgott még Pelikán János (Utensilnord) neve is a pálya szárazsága és tempós részei miatt.
Ellőtték a versenyt, kitört az őrület a dombon, Buzsó pedig elég gyorsan az élre állt, egyedül Dina Marci (Cube-Csömör) tudott vele menni montijával. Nem sokkal lemaradva követte őket Buruczki Szilárd (Cube-Csömör), Fejes Gábor, Cser Gábor (PCCC Pavé), Pelikán Jani, Rózsa Balázs (Utensilnord), Garrigan és Fetter Erik (PCCC). Buzsó és Marci viszonylag gyorsan eltűntek a többiek szemei elől, űridőket bringázva szórakoztatták egymást és a közönséget – rendszeresen átugratva a nem túl alacsony akadályokat. Világossá vált, hogy az abszolút – hacsak nincs technikai bibi – kettejük között dől majd el, így pedig kategóriájukat is nyerik. Master 1-ben Szalma Csaba (Trek SE) nagyon erős körrel nyitott, később azonban mind Bakter (KTC SE), mind Zóka-Ujhelyi Zoltán (Speed-Way Team) elbiciklizett mellette. U23-ban is már korán látszott, hogy Rózsa Balázs és Dina Dani (PCCC) hozzák a kötelezőt, és Marci mögött kitöltik a dobogót, pár elsőkörös lelkesedést leszámítva senki nem volt rájuk veszélyes.
Szépen fogytak a körök, mentek a csaták, a nézők pedig egyre hangosabbak voltak a dombtetőn, majd a futam végéhez közeledve megtelt (!) a célterület; szpottoltuk többek között Lovassy Krisztiánt, Bernárd Bendegúzt és Kenyeres Ábelt is. Mindenki várta, milyen irányban dől el a Buzsó-Dina Marci csata. A 9.-10. körben volt egy kis adok-kapok, de ezt leszámítva nem volt különbség kettejük között, aztán Buzsó érkezett elsőként az utolsó aszfaltcsíkra, és még a bicikliről leszállás és visszaugrás is belefért neki – majd elsőként Bakter gratulációját fogadhatta. Marci ebben sem maradt le sokkal mögötte, ő egykerekezve parádézott át a célon, majd utánuk megjött Mike Garrigan is, és sorban – sok esetben sprintben – a többiek. Elitben Pelikán Jani betolta a vasat a harmadik helyre, majd Buruczki, Fetter, Fejes, Cser, Gajdosik volt az első nyolc sorrendje; csak ők tudtak 12 kört teljesíteni az elitből. Ami ezt a statisztikát illeti, U23-ból Rózsa Balázs lett még 12 körös, és így Dina Dani előtt második, míg a Master 1-ben győztes Bakter is 12 körrel fejezte be a versenyt. Megnéztük a köridőket (nyilván 4.6 és 5.0 között nem értelmezhető idő, csak nem lehetett percekben megadni a megfelelő tengelyt), nézzétek meg ti is, lehet rajta látni ezt-azt:
Ki kell emelnünk Andris teljesítményét, aki idén mindegyik versenyét befejezte, ezúttal hatodik helyével szerzett értékes pontokat és öregbítette tovább méltán szerzett hírnevét. Hogy ő hogyan élte meg az első Econix Crossliget versenyt, mondja el ő saját szavaival:
Mivel az Econix-os és Bidon-os fiúk már hajnali 4-től a Városligetben űzték az ipart, most Megyónak mondhatok köszönetet, hogy elvitt a versenyre. (És még haza is hozott, szóval olyan szörnyű társaság azért nem lehettem. 😀 ) Szerencsére egy zárt kisteherautóval érkezett, így a néhány apróság, amit otthon felpakoltam, nem foghatott ki rajtunk. Viszont egy behajtani tilos táblának és egy rendőrnek majdnem sikerült… de ez már egy másik történet lenne, kanyarodjunk vissza a versenyhez! (Miképpen mi is visszakanyarodtunk a Ligetből a Közlekedési Múzeumhoz.)
Nehéz írni a versenyről, mert kevés dologba tudok belekötni, hiszen az idei év legjobban összerakott eseményéről beszélünk. És most nem csak a cyclocross szakágra gondolok. De mégsem ömlenghetek és fényezhetem a csapatomat. (Bár tehetném, hiszen én kihúztam magam a szervezésből, tehát nem saját munkámat dicsérném.) A jól megválasztott helyszín, és az időjárás persze hozzátett a sikerhez. Az utóbbira nem sok hatással lehettek a srácok, viszont abban, hogy mindezt a Városligetben lehessen megszervezni, rengeteg munka volt.
A terep adottságait sikerült kihasználni. A Királydombon kívül ugyan nem sok extra tarkította a pályát, de én örülök, hogy sikerült elkerülni a kényszeres csiki-csukikat és a túlgondolt, nézőcsalogató attrakciókat. Gyors, lendületes, ugyanakkor jól jelölt pályát sikerült összehozni, ahol majdnem végig lehetett előzni, így nem azon múlt a játék, hogy ki szorul be az egynyomsávos szakaszokon. (Ez főképpen a kezdeti tülekedésnél, és a lekörözéseknél szokott idegesítő lenni.)
A futamokat elnézve az egyik legnagyobb hiba az volt, hogy nem mindig tudták a hátralévő körszámot a versenyzők. Ezt valahogy jó lenne megoldani, a bemondás nem mindig elég, főleg amikor többen haladnak át a vonalon, vagy éppen az embernek a fülén is tejsav folyik. Egy digitális, vagy akár kézzel hajtogatós tábla remek lenne, ahol mindig látnánk az aktuálisan hátralévő körszámot. Illetve azt, hogy az első helyezettnek mennyi van még hátra. Ekkor már csak azt kellene számon tartani, hogy hányszor ment el mellettünk BuZsó, egyszer, kétszer, vagy háromszor…
Időben sikerült elkezdenem a bemelegítést, ebben az sem akadályozhatott meg, hogy a jellegzetesen tapadós városligeti kutyagumit meglehetősen körülményes gallyakkal ágakkal kipiszkálni a Racing Ralph szingó apró mintázatából. A görgőn szerencsére kamikaze nyugdíjasok, felháborodott kutyaszaratók kutyasétáltatók és egyéb ligeti nép sem tört az életemre, csak az ólmosan lassú lábak, és a felszökni nem akaró pulzus mérgezte a békés pillanatokat. A rajtban a beszólítás miatt nem kellett ökölharcot vívnom… viszont a rajt utáni sprint alatt már célszerű lett volna, talán megelőzöm, hogy az első kanyarban fejre rakjanak. Szentségeltem ám miatta, és haragudtam is az illetőre, mert így leszakadtam az elején, és az egész verseny arról kezdett el szólni, hogy szép lassan emberről-emberre, bolyról-bolyra ugráljak előrébb. (A dühöm persze gyorsan múlt, főleg mikor eszembe jutott egy pár évvel ezelőtti verseny, amikor Káldi Tomit nekem sikerült kisujjtöréssel kórházba juttatnom egy ennél szerencsétlenebb kanyarvétellel.) Sokat kivett belőlem ez az üldözős móka, amikor nem kellett senkit elcsípni, akkor lógtam… persze éppen ezeket a részeket kellett volna jobban megnyomni, ha az erőnlétem engedi. A futam végét meg elszámítottam kicsit, egy versenyzőt lazán elengedtem, gondolván, hogy más kategóriában indultunk. Aztán meg az a képzetem támadt, hogy felvezető hajrából nyerek sprintbefutót. Ez sem volt túl életképes gondolat. Összességében azért egyre keményebb vagyok, mint az a fentebb már emlegetett állati végtermék, ami a járdára fagy… de egy ilyen év után be kell látnom, hogy nem tudom pillanatok alatt összekapni magam. Inkább ésszel próbálom, nehogy aztán tavaszra kiengedjek…
Kellett volna még vagy három Királydomb, hangtechnika a pálya több részére, ezer szurkoló… és minden rendben lenne a hazai cyclocross versenyekkel. Persze álmodozni mindig lehet, és kell is. De a vasárnapi verseny nem csak álom volt, hanem egy fontos lépés a szakág (és a kerékpársport) fellendítése felé. Az etyeki verseny után egy újabb mérföldkő. (Vidéken Veszprém jelentette ugyanezt.) Én továbbra is a alulról és kívülről jött kezdeményezésekben látom a jövőt. Azokban az emberekben, akiket az elmúlt időszak belterjes és saját magán túllátni képtelen kerékpáros élete még nem fertőzött meg!
Végül, de messze nem utolsó sorban olvassátok el a nap csatáját vívó Buzsó és Dina Marci értékelését is:
Múlt héten sikerült nyernem Kőbányán, egy-az-egyben Cleppével szemben sárban, ami neki nagyon fekszik – ez önbizalomra adott okot. A helyszín nagyon vonzó volt, a közönség, az egész miliő amit már előtte Facebookon láttam. Megint nem jött össze egy verseny, amire szerettem volna menni, de nem bánkódom, mert azt gondolom, hogy most már mindenkit megvertem itthon az élmezőnyben; remélem, az országos bajnokságon is így lesz. Marci nagyon erős volt most, nagyon komoly ellenfél volt. Érdekes a monti-cyclocross bringa történet, mert voltak olyan részek, ahol ő, és voltak részek, ahol én voltam gyorsabb: kanyarokban egyértelműen gyorsabb a monti, míg síkon a cross bringa a jobb. Előzetesen Fejes Gabira és Cleppére számítottam, de ő végül nem jött, Szilárdra gondoltam még, Garriganre (tavalyi elit kanadai bajnok, ki kell emelni, nem kis piskóta). Marcira nem gondoltam, mert egyrészt montival jött, másrészt nem indult még ezeken a versenyeken, bár tudtam, hogy jól fog menni, az akadályokat átugorja ő is (én az egyiket, ő mind a kettőt). A hangulat iszonyú jó volt, főleg amikor kétszer felmentünk a Királydombra; hátborzongató volt, ahogy szurkoltak az emberek. Én picivel hosszabbra csináltam volna a nyomot, így nagyon sok kör volt a pálya gyorsasága miatt, mentem 5 perc körüli kört is, és ici-pici technikát próbáltam volna még beletenni rézsüben vagy hasonlóban, de mindig az a pálya, amit kijelölnek a szervezők. Az akadályt kicsit alacsonyabbra venném, mert akkor rajtunk kívül még három ember átugraná, és az még látványosabb lenne – belgáknál is 40 cm az UCI, de azért ugorják át, mert amúgy 30-32 centin van. Még szeretnék fejlődni, gyorsulni; erre minden lehetőségem megvan. Ahogy mondtam, a monti szezonra koncentrálok, de azért most lökött rajtam a 4 hétvége, 4 győzelem – megpróbálok gyorsulni az OB-ig, mert ez ott nem lesz elég; Fejes Gabi is gyorsabb lesz, Szilárd is gyorsabb lesz!
Nem készültem erre a versenyre külön, ugyanúgy csináltam az alapozást, ahogy eddig. Körülbelül 3-4 hete biciklizem, kezdtem el újra edzeni; voltam pénteken is kondizni, TRX-ezni, futni – nem készültem nagyon. Elvárás magam felé az U23-as dobogó, esetleg győzelem volt. Azon, hogy tudtam Buzsóval menni, nem lepődtem meg, mert nyáron elveregettem őt versenyeken, és két hete az FTP teszt is jól sikerült, tehát tudtam, hogy egész jó formában vagyok. Nem mondom, hogy elvártam magamtól, de annyira nem lepődtem meg, hogy vele megyek. Maga a helyszín eszméletlen jó volt, fent a domb valami hihetetlen volt, ilyet magyar versenyen még soha nem tapasztaltam! A további versenyeken viszont már nagyon kicsi az esélye, hogy ott legyek, az OB-n és talán-talán Kőbányán tervezek majd csak részt venni.
Ezek voltak tehát az első Econix Crossliget verseny futamai, igyekeztünk alapos krónikát írni annak ellenére, hogy nem teljes csapattal tudtuk ellátni aznap újságírói tevékenységünket. Nagyon örülünk neki, ha ti is annyira élveztétek a versenyt, mint mi, és ha úgy gondoljátok, kiválóan sikerült. Aki látott hiányosságot ebben-abban, nyugodtan írja meg, ne tartsa magában; nem eszünk embert, továbbítjuk a teljes szervezői gárda felé, hogy lehessen belőle tanulni. Fontos a feedback! 🙂
Végezetül nincs más hátra, mint hogy megköszönjük a nagy érdeklődést, a nagyszámú kilátogatót és versenyzőt, az őrületes hangulatot, amit produkáltak a szurkolók és az éppen nem versenyzők a pálya szélén. Gratulálunk minden egyes indulónak és a versenyt teljesítőknek, mert nem a legkönnyebb pálya volt ez, úgy vettük észre az arcokon. Talán minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy cyclocross ünnep zajlott le a Városligetben a minap, és reméljük, hogy hozzá tudott járulni a sportág fényes hazai jövőjéhez.
Teljes, végleges eredménylistát itt találtok, és ajánljuk a Facebook oldalunkon elérhető albumunkat is, amelyben a versenyen készült képeink vannak. Most pedig készüljetek tovább Salgótarjánra, a Karancs Kupára, ami most vasárnap, december 6-án lesz – kövessétek mondjuk az Instagramunkat is; itt mindig visszaszámolunk a következő versenyig, nehogy összekeveredjen bárki is 🙂
