was successfully added to your cart.

Cyclocross világbajnokság – Bieles 2017, az első nap

By 2017/01/29Cyclocross

Na kitaláljátok, kik voltak az utolsók a press roomban? Bingó 😉 Mehr licht kollégával kiegészülve, hárman hédereltünk a legtovább a bieles-i iskola tornatermében. Winning. Mindent az olvasókért!
Három verseny volt ma, és ez által három új bajnokkal lettünk gazdagabbak. Egyik sem nyert még sosem vébét, így igazán megérdemlik, hogy olvassatok róluk. Plusz még Eriknek is helyet szorítunk, hiszen 29. helyével ismét beírta magát a magyar cross történelembe.

Junior fiúk

A nekünk legfontosabbal kezdtünk ma, a junior fiúkkal, hiszen Erik is itt tette próbára magát. Mivel a sajtós catering már a nap elején elesett, s később kiderült, hogy a kártyánkkal sem megyünk sokra az árusoknál, utólag belegondolva nagyon szerencsés volt, hogy a nap elején, még energiával telve tudtunk a fiatal srácokkal foglalkozni. A mai nap tanulsága, hogy három üveg Coca Cola sem helyettesít egyetlen szilárd állagú étkezést sem. Ne csináljátok utánunk…

Mikor a beharangozót írtuk, még szkeptikusak voltunk a brit csapat majdani teljesítményével kapcsolatban, de felülteljesítették az elvárásokat. Mindenkiét. Szép lassan a teljes mezőny kikopott körülük, aminek következménye három, büszkén lobogó union jack lett az eredményhirdetésen. Tom Pidcock otthon beakaszthatja a szivárvány trikót is az Európa bajnoki mellé a gardróbba. Ez a dobogó ismét egy kövér ékkő a British Cycling kiálló könyökökkel díszített koronáján. Kíváncsiak vagyunk, hogy mennyit, és hol fogjuk látni ezeket a srácokat az elkövetkező időkben. Egy biztos, Tomot már több belga csapat is megkörnyékezte, hogy mi lenne, ha az esős brit mezőket a napsütéses flamand vidékre cserélné. Még gondolkozik 😉

Fetter Erik:

Montiban sikerült ilyen jól teljesítenem utoljára világveresenyen, cyclocrossban ez volt az első. A 46. helyre szólítottak be, köszönhetően a hoogerheidében gyűjtött pontoknak, és a rajt utáni káoszt, meg bukásokat kikerülve a 20. hely környékén fordulhattam az első kanyarokban. Óriásit estem az egyik betonos kanyarban, nekiestem a kordonnak az egyik emelkedő előtt. Ezek után fel kellett tolnom a bringát, majd a beszorult lánccal is még szenvedtem egy darabig. Ekkor előztek meg legalább nyolcan. Amúgy szerencsém volt, nem kellett bringát cserélnem sem. A technikásabb részek, kanyarok mentek jól, de az erővel sem volt gond. Persze a végére már nem sok maradt bennem, de már a gondolkozom a következő vébén.

Tom Pidcock:

Ugyanígy álltunk a nemzeti bajnokság dobogóján is, mikor kérdezték, hogy ki a két legnagyobb ellenfelem. Azt mondtam, hogy ez a két srác itt mellettem. És nézzenek ide, most itt vagyunk.
A következő szezonban országúton és crosson is fogok versenyezni, ugyan még nem tudom pontosan hogyan. Bámulatos érzés, hogy a szezonom legnagyobb célját teljesítettem, így mostantól koncentrálhatok másra is.

Nem sikerült a bravúr Evie Richardsnak, “csak” harmadikként végzet az U23-as lányok versenyében mint tavalyi győztes. Helyette Annemarie Worst nyert a legújabb UCI kategóriában a vébén, kisebb meglepetést okozva ezzel. A fiatal montis lány kemény küzdelemben hódította el a trikót a már fent említett Richards és az amerikai Ellen Noble elől. A lányok ismét bizonyították, hogy igenis helye van az U23 kategóriának a világbajnokságon; nagyon kemény és izgalmas versenyzést mutattak be, ahol végül csak az utolsó körökben született meg a döntés. 

Női U23

Evie Richards:

Nagyon jót versenyeztünk mi itt hárman, mindenki kivette a részét a versenyzésből, igencsak élveztem. Nekem könnyebb volt  “esélytelenként” versenyezni tavaly, a trikó sok nyomást helyezett rám. De végül elértem a célomat, megvan az érem amiért jöttem, így sikerült megkönnyebbülni. De azért újult erővel fogok jövőre is visszatérni vébére. Kiválóak a brit csapat eredményei most, de külön edzünk, külön edzőink vannak, ez csupán annak az eredménye, hogy erősen koncentrálunk a céljainkra. Nincsenek feltétlen nagy terveink a cyclocross-szal, de kétség kívül most éppen a nyerő oldalon vagyunk. Jövőre újra a mountainbike lesz a fókuszban, próbálunk erős alapokat építeni magamnak ott, de természetesen nagyon közel áll hozzám a cross is.

 Ellen Noble:

Nem tudnám megmondani, melyik volt az a szekció, ahol végleg szétváltak útjaink Annemarie-val, ahol a döntő mozzanat volt. Az első nagy letörés után ért utol, a depó környékén, és igazából csak továbbment, nem történt semmi “extra”. Már akkor is full gázzal mentem, nem tudtam volna vele továbbmenni. Örülök ennek a második helynek nagyon.
Sokkal többet edzettem most, mint bármikor előtte, ez vezetett az idén látott fejlődéshez. Tavaly hatodik lettem, kevesebb edzéssel, idén sokkal többet foglalkoztam vele, hogy teljesebb versenyző legyek, így mountainbike-on és országúton is indultam nyáron.

Annemarie Worst:

Sokan kérdezik, hogy maradok-e a mountainbike-nál. Jövőre még biztosan, de látom, hogy tudok haladni az itteni lányokkal is, odaférek a dobogóra, így szeretnék jövőre több cross versenyen indulni majd. A szezon elején kért fel a válogatott edzője, hogy próbáljam ki a cyclocrosst is. Akkor még úgy volt, hogy csak otthon indulok majd versenyeken, de végül úgy döntöttem, kipróbálom magam nemzetközi szinten is. Montisként nagyon feküdt a csúszós, jeges pálya nekem, nagy része volt a győzelmemben ennek.

Női Elit

Egészen elképesztő versenyt láthattunk, tényleg le a kalappal a lányok előtt, nagy show volt. Végül csak összejött Sanne Cant-nak: két balul elsült világbajnokság után végre magára húzhatta a szivárványos trikót. Mi komolyan nem bírtuk volna ki megint azt a fancsali arcot tőle…

Hogyan is történt? A cím nagy várományosa Marianne Vos lett volna, neki a második sor jutott a rajtrácson, miután idén nem tudott annyi versenyen rajthoz állni, mint a többieknek. Ellen van Loy-nak sikerült a legjobban a rajt, és sajnálatos módon a tavalyi dobogós Mani Caroline-nak a legrosszabbul, aki egy szerencsétlen bukás miatt rögtön az elején földre került. Ő később legalább be tudta fejezni a versenyt, Pavla Havlikova azonban már nem volt ilyen szerencsés, futama a kórházban ért véget.
Christine Majerus rövid villogása az élen főleg a tömegnek szólt, be is gyűjtötte a jól megérdemelt tapsot érte. Vos hagyta is egy ideig, had fürdőzzön a sikerben, majd pár jól irányzott lósszal bejelentkezett a nyolcadik trikójáért, és folyamatos támadásokba kezdett. Cant volt az egyetlen, aki elközlekedett vele, a többiek inkább egymással voltak elfoglalva, illetve a cél előtti “halálrézsűvel”. Ez sajnos szedett két komolyabb áldozatot is, Arzuffi kisasszony vérző arcát sokáig nem fogjuk felejteni mi sem 🙁 valamint a korelnök Suzie Godart versenye is itt ért véget.

A spiccen közben Vos elvesztette harmadik csapattársát is, miután Kaptheijns már korán távozott, Sophie de Boer féltávon szállt ki, és most Lucinda Brand is kikerült a pixisből, miután (integessetek a “halálrézsűnek”) bukott egy nagyot. Brand szerencsére gyorsan visszaült, és az ekkor hátulról érkező Nash-el a célegyenesig jól elvoltak, ahol végül a cseh hölgy sprintben szerezte meg a bronzot. Csendben jegyezzük meg, Brandot amúgy nem egyszerű sprintben megverni…
Nash kisebb perece az akadályoknál csak azért nem kapott nagyobb figyelmet, mert Sanne Cantnak is sikerült egy nagyot hibáznia az első szerpentin alján. Kéz lerak, bringa keresztbe, Vos elbiciklizik a távolba. Cantot szemmel láthatóan megtörte, hogy látszólag megint elveszít egy világbajnokságot. Végül csak egy kört kellett a könnyeivel küszködnie, mert Vos is hibázott, mikor az egyik kanyarban egy megcsúszás következtében leesett a lánca, és csak hossza berhelés után tudta azt visszarakni. Az eddig is izgalmas verseny innentől fogva teljesen elszabadult, fej fej mellett érkeztek a célegyenesre a hölgyek, ahol Sanne Cant minden dühét kiadva sprintelt át elsőként a célvonalon, Vos pedig “feladta” a sprintet.

Katerina Nash:

Szeretnék gratulálni a szervezőknek, egy nagyszerű pályát raktak össze itt Luxemburgban. Nagyrészt mesterséges, ilyet gyakran látunk a mountainbike világkupákon. Ez lehet a sport jövője, így lehet igazán közel hozni a nézőkhöz a versenyt, ráadásul ennyire kicsi helyen megoldva mindezt. Nagyon jól sikerül, élveztem annak ellenére is, hogy nehéz volt a jég és a sár miatt.
Az elején defekteltem a bukás miatt, ami majdnem a versenyembe került, felnin kellett egy fél kört megtenni. Azért sikerült közel maradnom az elejéhez, ami erőt adott, hogy bringacsere után kezdjem visszaelőzni az embereket magam előtt. Szépen egyenletesen haladtam, míg fel nem értem Vos-ékra, de egy támadásuk után már nem tudtam velük menni. Ekkor maradtam hátra Lucinda Brand-dal, akivel a végéig meccseltünk. Már azt hittem megint negyedik leszek, de az utolsó felfelében nem tudott rendesen becsatolni a pedálba, és akkor megtámadtam. Nagyon, nagyon boldog vagyok ezzel a helyezéssel.

Sanne egyértelműen az egyik favorit volt, mindig ott van, mindig jól felkészült. Sokszor elfelejtjük, hogy még csak 26 éves, mert olyan régóta ott van már az elejével, és annyira sikeres volt eddig is. Sok erőt, és sok ügyességet kívánt a mai nap, és ő ezt ma sikerrel kombinálta. Ugyanígy jó volt látni Marianne Vos-t visszatérni, és újra erősen versenyezni.
Nagyon izgalmas lett a női cyclocross színtér mostanában; Amerikában már régóta egyenlően kezelik a női és férfi versenyzőket, és most már itt is kezd megváltozni a helyzet szerencsére. Eddig például sokszor volt, hogy a külön “női parkoló” sokkal messzebb volt a versenyközponttól, pláne ha nem olyan kocsival érkeztél, amin az arcod is rajta van (ergo lakókocsival – a szerk.). Cant megjelenésével, tündöklésével a belga rajongók is kezdik észrevenni, hogy bizony vannak női versenyzőik is, így van még egy verseny ahol lehet szurkolni és sört inni 🙂 Ugyanígy az U23-as női kategória szerepeltetése is egy nagyon jó döntés volt a UCI részéről, az utolsó világkupán velük együtt már 71 női indulót számolhattunk. Tehát ez jó lehetőség arra, hogy még több nőt vonzunk a sportba, és drasztikusan elkezdjen nőni ez a része a cross-nak. Nem csak egy nagy sztár van, hanem komoly mezőnyről tudunk beszélni. Minden héten más nyeri a versenyeket, ha abba is hagyom a versenyzést, ezeket akkor is tovább fogom nézni 🙂

Marianne Vos:

Nagyon jól sikerült a felkészülésem, kiválóan mentek az elmúlt versenyek is, ez az érzés, hogy most itt állok, nagyon hiányzott már. Örülök, hogy túl vagyok a nehézségeken, egy egész évet kellett kihagynom úgy, hogy nem voltam benne biztos, hogy vissza tudok térni a szintre, ahol előtte voltam. Boldog vagyok a második hellyel.
Ez az egyik legizgalmasabb, és legjobb cyclocross verseny volt amit valaha csináltam. Az elmúlt napokban biztos lettem benne, hogy Sanne jó lesz ezen a trükkös pályán. Ő az egyik legtechnikásabb versenyző a mostani mezőnyből, a végén szoros küzdelemben, de megérdemelten nyert. Volt már pár másodperc előnyöm mikor vétettem egy kis hibát, és ki kellett csatolnom a pedálból. Ezzel a lendülettel sikerült a láncot is ledobnom, szóval meg kellett állnom szerelni, ekkor ért fel Sanne, és kezdődött meg az izgalmas csata a végéig.

Sanne Cant:

Még mindig nem tudom elhinni ezt a mai győzelmet, mikor áthaladtam a célvonalon azt gondoltam, hogy talán még van valaki előttem, vagy talán ez mégsem az utolsó kör volt. Hihetetlen az egész.
A nyerő pillanat a végső támadásom lehetett, mikor a célegyenes előtt lekerültem Marianne-t. Nem hinném, hogy számított rá, hogy van még benne annyi. Ugyanígy az utolsó felfelé is nehéz volt, mert tényleg igazán csúszott már a talaj, ha ott hibáztam volna, biztos nem jön össze a győzelem.

Kicsit más volt most az idei felkészülésem, kihagytam az utolsó előtti világkupát, helyette Spanyolországban edzettem keményen, hogy még jobb formába kerüljek. Szerencsére bejött ez a terv, nagyon szükségem volt egy kis “kikapcsolódásra”, edzésre a napsütésben a csapattársaimmal, valószínűleg jövőre is ezt fogom csinálni majd. Én mindig kevésbé “frissen” érkezem mint a többiek, hiszen én cyclocross versenyző vagyok, az egész szezonban végig versenyzek. Korábban bosszankodtam ezen, de most már elfogadom, hogy így kell alakítanom a versenyeimet, felkészülésemet.
Kicsit szerencsétlen voltam a világbajnokságokkal eddig, hasonlóan mint Sven Nys, egész évben jól teljesítek, de a vébé nem jött össze. Eddig. Most ennek nagyon örülök, remélem nem ez volt az utolsó, és többet nyerek mint ő 🙂 A trikómról hiányzik egy csík, a “Marianne csík”, hiszen ellene nyerni sokkal különlegesebb: senki sem mondhatja, hogy csak azért nyerem, mert ő nem indult. Természetesen a többiek miatt is értékes ez, mondhatjuk akár Eva Lechner-t, vagy Katherine Compton-t. Hat évesen kezdtem kerékpározni, azóta álmodozom erről a trikóról, és az elmúlt két év alapján már azt hittem sosem fogom megszerezni. Azt hiszem ebben fogok aludni ma!

Ezek voltak Bieles 2017 első napjának történései, és ha minden jól megy, hamarosan az U23-as fiúkkal folytatódik a műsor. Kövessetek minket, hiszen mi leszünk az egyetlenek, akiktől élőben megtudhattok infókat Buzsóról, a holnapi nap egyetlen magyar indulójáról. Ehhez az instagramunkat ajánljuk főleg 😉

Reagálhatsz Facebookkal!
Share