was successfully added to your cart.

Valkenburg 2018: képek és eredmények az U23-ról

By 2018/02/04Cyclocross
Valkenburg 2018

Lefutott az U23-as fiúk versenye, ami nagyon-nagyon izgalmasnak ígérkezett, azonban viszonylag hamar kiderült, ezúttal nem fogjuk csontig rágni a körmeinket. A verseny rövid összefoglalója, interjú a dobogósokkal és persze néhány kép a futamra alább. Pont ideális olvasmány, amíg várjuk az elit rajtját.

Jól eljött a mezőny a rajttól, senki nem akadt bele senkibe, az első kanyarokban nem volt bukás. A verseny egyik esélyese, Tom Pidcock (GBR) azonban nem volt az élbolyban; a francia Benoist vezetett ekkor a címvédő holland Nieuwenhuis előtt, míg a másik fő esélyes, Eli Iserbyt (BEL) a harmadik helyen haladt. Kevesen éltek a kerékpárcsere opciójával az első lehetőségnél, Iserbyt és Pidcock azonban igen, de utóbbinak ez nagyon lassúra sikeredett, és még hátrébb csúszott.

Az első kört Nieuwenhuis zárta elsőként, egy villámgyors 9:47-es időt repesztett. Iserbyt 5 mp-vel volt ekkor mögötte, aztán a holland Wouters és a két francia, Gras és Benoist jött kb. 20 mp lemaradással. A második kör elején az éllovas holland megfeküdt egy kicsit, és ez pont elég volt a belga esélyesnek, hogy felérjen rá és le is hagyja őt. Pidcock napja ekkortájt váltott szürkéről feketére, hiszen már fél perc hátrányban volt, és nagyon szenvedett. Iserbyt előnye nőtt és nőtt, eközben mögötte a holland cipőt (!) cserélt a pitben, és tovább távolodott – a 19:56-os második kör végén már 20 mp hátrányban találta magát, Gras pedig ugyancsak közeledett hozzá.

A harmadik kör elején a biztonság kedvéért Iserbyt is fejest ugrott a sártengerbe, de sem neki, sem a bringájának nem lett baja. Mindeközben Pidcock valahol egy perc hátrányban kalimpált, a Nieuwenhuis-Gras találkozó már majdnem létrejött, mögöttük pedig egy nagy-nagy űr tátongott.
A negyedik körben aztán fej-fej mellett haladt már a holland címvédő és a francia legény, mindezt úgy fél perccel a simán vezető Iserbyt mögött. Azért látszott, hogy hacsak nem eszi meg egy medve Iserbytet az erdőben, olyan nagy meglepetés már nem lesz a győztest illetően. Nem is történt semmi izgalmas a verseny hátralévő részében, így az ötödik körben sem – feltéve persze, ha a szállingózó hópelyheket nem tekintjük annak.

Eli Iserbyt nagyon könnyedén nyerte ezt a világbajnokságot, mögötte Joris Nieuwenhuis egy ezüstöt tett el a gyűjteménybe (+28 mp), a francia Yan Gras pedig úgy örült a bronznak (+35 mp), mint egyszeri magyar gázszerelő a közbeszerzésnek Froome egy negatív tesztnek egy valódi győzelemnek. A cseh Adam Toupalik bejött a negyedik helyre közel másfél perc hátránnyal, a belga Thijs Aerts ünnepeltette magát az ötödik helyen, Antoine Benoist pedig behozta hatodikként a vasat, közel 2 perc lemaradásban. Tom Pidcock (15., +3:57) ezt a napot biztos el akarja felejteni, de jövőre javíthat!

Yan Gras (FRA):

Nem gondoltam, hogy ma érmet fogok szerezni, a legjobb helyezésem ezen a szinten eddig egy ezüst volt az utolsó világkupa futamról. Sokat köszönhetek a startomnak, a 7. vagy 9. hely környékén jöttem el az elején. Próbáltam Jorissal maradni, de nagyon erős volt ma.

Joris Nieuwenhuis (NED):

Leesett az állító csavar a cipőmről, ezért kellett cipőt cserélnem verseny közben. Ahogy a szezon során is, most is csak a saját versenyemre koncentráltam. Ilyen nehéz körülmények között ez amúgy is célszerű. Szerencsére ez akkor sem tört meg, mikor Eli leelőzött.
Gondok voltak a bal lábammal az elmúlt időszakban, nem ez volt a legjobb szezonom, de most mégsem érzem magam felhőtlenül boldognak. Pláne amikor láttam, ahogy Elinek átadják a trikót, amit tavaly én kaptam meg.
Biztos vagyok benne ugyanakkor, hogy pár óra múlva már sokkal jobban fogok örülni ennek a második helynek.

Eli Iserbyt (BEL):

Azolderi győzelmemhez képest ez a verseny sokkal jobban indult most, ott az utolsó körökig végig szenvedtem. Ma ezzel ellentétben éreztem, hogy jó formában vagyok. Sikerült az egész szezonban folyamatosan fejlődnöm, és ez annak a megkoronázása. Nem gondoltam volna, hogy ilyen egyszerű lesz ez az aranyérem, ugyanakkor tudtam, hogy az ilyen pályák fekszenek nekem, ezért nyugodtan álltam rajthoz. Ez nagy könnyebbség volt, a többi pedig onnantól fogva “magától jött”.
A nagy lejtő nem az erősségem, és itt Joris sokkal gyorsabban is jött le. Egyetlen célom volt, hogy a bringán maradjak ezen a részen, ami egy kivételével mindig sikerült. Nagyon mély volt a nyom az ideális íven, így a végén már nem kockáztattam, és inkább lesétáltam.
Idén a versenyeim felén elitben, a maradékban pedig U23-ban indultam. Jövőre is maradok ennél a felállásnál, bár ha nem nyertem volna meg ezt a trikót, akkor lehet, elgondolkozom rajta, hogy inkább végérvényesen az elit felé vegyem az irányt. Nem állok még készen, hogy mindenhol velük versenyezzek, például a szezon eleji gyors versenyek még nem mennének. Most nyáron több érdemi versenyzést tervezünk, így lehet, hogy sikerül felfejlődnöm a nagyobb tempókhoz, de ezt csak július, augusztus végén fogjuk látni. Tehát egyelőre marad az U23, ami amúgy is nagyon nehéz lesz, például úgy tudom, Tom Pidcocok is végig fogja versenyezni a teljes szezont.

Ez volt az U23-as fiúk versenye innen Valkenburgból. Hamarosan jön a folytatás, három órakor rajtolnak az elit férfiak. Vajon hány indulónak lesz az “életem legnehezebb versenye”? Most éppen elég erősen havazik, talán mégis szüksége lesz Wout van Aertnek a csodagumikra?

Reagálhatsz Facebookkal!
Share