Így, hogy több mint két éve nem volt normális tavasz, hanem helyette – a bakancsból, pardon, kamásliból kilépve – mindig belezuhantunk a nyárba, kicsit meglepő volt a reggeli 1 fok, majd pár órával később a 18 fok, és ismét később az is, hogy az eredményhirdetésnél már ismét kabátban álldogáltunk… Igazából így is kezdhetnénk: egy szép tavaszi reggelen elindultunk Tarján felé, az idei STOP-Cukrászda időfutamra.
Andrást (tudjátok, Econix-CR/Hegyibringa/Bidon/OMV/… 🙂 ) Cinkotán szedtük össze, és most egy megcsúszott reggelinek köszönhetően kivételesen ő várt ránk. Ismét új biciklivel lepett meg minket, lassan hozzászokunk ehhez; most már viszont tényleg fontolgatjuk, hogy inkább életviteli/gazdasági tanácsokkal foglalkozó sideprojectbe kezdünk, szintén az ő főszereplésével… Na de tekerjük előre 70 kilométert, és ezzel meg is érkeztünk a tarjáni sportpálya mellé, ahol – stadion hiányában – idén is felállították a “versenyközpontot”. Parkolás után gyors check-in Foursquare-en, kocsikulcs elvesztése 2 nm területen azonnali hatállyal, táskában kiömlött kulacs helyzetének konstatálása, és a hidacskán át irány a rajtszámok átvétele. Read More
