was successfully added to your cart.

Valkenburg 2018: rövid összefoglaló az elit férfiak versenyéről

By 2018/02/04Cyclocross
Valkenburg 2018

Megtörtént az, amire kevesen számítottak: Mathieu Van Der Poelnek ma nem jött ki a lépés, közel sem ő volt a legerősebb a mezőnyben. Viszont Wout van Aert hozta, amit talán a legjobban tud; nyugodt stabil versenyzéssel, hiba nélkül nyert ma. Ez volt zsinórban a harmadik címe, így marad mezén a szivárvány csíkozás jövőre is. Alább összefoglaljuk a fontosabb történéseket, és, hogy mit mondtak a dobogósok Valkenburg 2018 utolsó, a szuper kemény napján.

Arra talán sokan számítottak, hogy egyoldalú lesz ez az elit férfi futam, de hogy ilyen módon, arra az idei év alakulása miatt talán kevesen.

A rajtot követően belga hadak uralták a spiccet: Tim Merlier ment elöl, őt követte a holland Lars van der Haar, majd újabb két belga, egy amerikai, a belga Sweeck, a nagy esélyes Mathieu van der Paul Poel (MVDP) pedig “csak” a hatodik helyen robogott. A komisz, csúszós, oldalazós részen a többiekkel ellentétben ő nem szállt le a bringáról, hanem ülve előrekatapultálta magát a harmadik helyre, majd honfitársát megelőzve hipp-hopp már a második volt. Az első depó után az élre ugrott, és három belga, Merlier, Wout van Aert (WVA) és Michael Vanthourenhout (MVT) üldözte.

A mozgalmas első körben WVA már az első nagyobb futásnál ledolgozta MVDP-vel szembeni pár másodperces hátrányát, majd egy ideig együtt mentek és előzgették egymást. Alighanem MVDP-t meglephette a belga mai jó formája, hiszen a hatalmas holland támadás után vissza tudott rá zárni – ez kétségtelenül zavaró lehetett. Az üldöző belgák közé csak a francia Chainel tudott befurakodni. Az 1. kör végén WVA és MVDP együtt haladtak át a célvonalon 9:46-os idővel, MVT 6 mp hátrányban követte őket. A további sorrend Aerts, Sweeck, Merlier, Soete, Chainel volt.

A második kör izgalmas lejtmenetében MVDP hibázott egy kicsit, belepottyant a kerítésbe, ám nagyon hamar visszaért WVA-ra. Egy újabb hibát elkövetve rés nyílt köztük, és folyamatosan nőni kezdett: először 8-10 mp, felfutás után már 15, és azt vehettük észre, hogy MVT jobban közeledik a hollandhoz, mint MVDP a címvédő WVA-hoz. Így értünk a kör végére: 19:18-nál állította meg az órát a villámgyors, nagyon fókuszált WVA, üldözői/kihívói pedig már 25 mp hátrányban értek az időmérő ponthoz. Ahogy írtuk, ha MVDP fejben elszáll, akkor a tekerés sem nagyon megy…

Innentől kezdve elég egysíkú volt a következő pár kör: WVA cserélgette a fekete-fehér Felt bringákat, folyamatosan növelte előnyét, MVDP és MVT egymást szórakoztatta, mögöttük pedig a belgák játszottak helyosztót a top 10-es helyekért. A harmadik kör végén 1:05 volt már Wout előnye, a negyediknél 1:50 – ez talán mindenki számára sokkoló különbséget jelentett. Az ötödik kör felénél WVA perecelt egy igen látványosat, baja azonban sem neki, sem a gépnek nem lett. Az egyértelműen rossz napot kifogó MDVP morálja tovább romolhatott, amikor futás közben ülve suhant el mellette MVT, és Toon Aerts is egyre inkább közeledett felé a negyedik helyről. A címvédő e kör zárásakor már majdnem 2 perccel vezetett az élete versenyét futó MVT előtt, MVDP +2:13, Aerts +2:36 hátrányban követte.

Az utolsó előtti körben Aerts felért az egyre inkább összeomló MVDP-re, megelőzte, aztán a hazai közönség előtt csak összeszedte magát a szivárványszínű trikót reggel talán már magán érző Mátyiő. Elgondolkozhatott: mi a jobb, hazai közönség előtt bronzot szerezni, vagy inkább nem égni a dobogón – de akkor meg három belga állna ott?! A célba 7 kör után kerek 1:09:00-ás idővel ért Wout van Aert, így megvédte címét, méghozzá döbbenetes dominanciával. A kettős belga sikert összehozva második Michael Vanthourenhout lett +2:13 hátránnyal, MVDP pedig csak behozta a harmadik helyre, 2:30-cal lemaradva. A negyedik helyet Toon Aerts szerezte meg (+3:16), ötödikre odafért Lars van der Haar (+4:29), míg a talán meglepetés hatodik az olasz Gioele Bertolini (+4:42) lett. A teljesség kedvéért leírjuk, hogy magyar versenyző elitben idén nem indult.

Mathieu van der Poel (NED):

Nem tudom mi történt. Jól éreztem magam a verseny előtt is, és közben is, de Wout egyszerűen erősebb volt ma. Persze szokatlan, hogy ennyivel lassabb köröket menjek, általában legalább a kerekén tudok maradni, amikor ő megy jobban. Kivételesen nehéz az érzés, mikor látod, hogy elúszik a győzelem, pláne úgy, hogy a legesélyesebbként, győzni mész valahova.
A felkészülésem tökéletes volt, de egyszerűen ez most nem sikerült. A tavalyi azért még mindig rosszabb, hiszen ott tisztán a defektek miatt kaptam ki, most erőnlétben volt a különbség. Azt sem gondolnám, hogy a sűrű versenyprogramban elfáradtam, most is úgy érzem magam, hogy még akár 30 versenyt tudnék menni. Futásomat sem okolom, külön edzéseket csináltam, hogy abban is fejlődjek.
A pályát édesapám jelölte ki, de nem hinném, hogy az attól való félelmében, hogy nekem kedvez túlságosan, átesett volna a ló túloldalára. Tetszett, jó pálya volt, talán egy kicsit sok futós résszel.
Az utolsó körben nagyon motivált a hazai pálya, a rengeteg holland szurkoló, így pláne nem engedhettem, hogy három belga álljon a dobogón (nevet).
Wout idén “csak” 6-7 versenyt nyert – tisztán látszik, hogy erre az egyre koncentrált. Természetesen nekem is fontos egy világbajnokság, de így is nagyon jó szezonom volt, azt már senki sem tudja elvenni tőlem. Ez a verseny ma dőlt el, nem pedig a szezon alapján adják a trikót. Wout megérdemelte, de én inkább arra koncentrálok, hogy minél több versenyt nyerjek meg. Szomorú, hogy kikaptam, ugyanakkor együtt fogok tudni élni vele.
Jövőre is marad a cyclocross a középpontban, de fogok indulni megint mountainbike világkupákon is, hasonlóan az idei évhez.

Michael Vanthourenhout (BEL):

A bronz éremért jöttem, így ez most felér nekem egy győzelemmel, nagyon boldog vagyok. Már az elején meglepett, hogy én maradtam elöl a két esélyessel, de úgy érzem, tényleg én voltam a második legerősebb ma. Nagyon motivál ez az eredmény, remélem, ebből merítve jövőre közelebb tudok kerülni Mathieu-höz és Wouthoz. Egyelőre túl erősek hozzám képest.

Wout van Aert (BEL):

A szezon alapján Mathieu volt a legjobb versenyző idén, hat hónapon keresztül erősebb volt mindenkinél. Egy másik szinten biciklizett, hozzám és Michaelhez képest is. Nekem idén más terveim voltak, inkább a világkupákra szerettem volna koncentrálni, viszont ez nem igazán jött össze a szezon elején, így később a fókuszomat a nemzeti- és világbajnokságra helyeztem át. Nyugodt voltam ma reggel, hiszen nem volt veszteni valóm, van már két ilyen trikóm otthon. Ez egy egynapos verseny, nem pedig az nyer automatikusan, aki a legjobb volt a szezon során. Nem gondolnám, hogy Mathieu mentálisan volt gyenge, nem is igazán lehetséges, mivel aki 25 versenyt tud nyerni egy szezonban, az minden, csak nem mentálisan gyenge.
Engem is meglepett, hogy ennyivel nyertem, főleg az utolsó körökben csodálkoztam, de ettől függetlenül nem lehet egy ilyen versenyre úgy odaállni, hogy nem hiszel a győzelemben. Mathieu legfőbb fegyvere az, hogy az első körben már elhúz, így a tervem az volt, hogy az elején rakom rá a kereket, és nem engedem messze. Próbáltam a saját ritmusomat megtalálni, mert ezen a pályán nem lehet össze-vissza robbantani, egy egyenletes tempóval többre jutok. Ahogy láttam, hogy nő a különbség köztünk, az még több erőt adott nekem.
Meglátom, hogyan sikerülnek a tavaszi klasszikusok az országúton, és attól teszem függővé, hogy mennyit versenyzek aszfalton. Jövőre szeretnék egyenletesebben teljesíteni majd.
Ebben a trikóban nem tudok elköszönni a cyclocrosstól, gyönyörű ez a sport, pláne ilyen szurkolókkal, ilyen pályákkal, ilyen atmoszférával.

Sajnos ez volt a mai nap és egyben a 2018-as világbajnokság utolsó versenye – sőt, a többségnek valószínűleg a cyclocross szezon zárása is. Mi még nem pihenhetünk, elvégre az este folyamán jelentkezni fogunk egy hosszú beszámolóval és még több képpel a mai napról. Stay tuned! 

Reagálhatsz Facebookkal!
Share