was successfully added to your cart.

Ez volt a férfiak 2017-es szezonja

Miközben itthon még jócskán a téli bringát hajtjuk, leggyakoribb programunk pedig a kamáslik tisztítása és a sárvédők állítgatása, a „nagyoknál” szép lassan véget érnek az edzőtáborok és elkezdődik a 2018-as szezon – hol máshol, mint „Down Under”. Mielőtt mindenkit elönt az idei évre előírt Sagan-láz, ahogy negyvenhetedszerre is megcsodáljuk az egykerekezését, dobjunk be egy lázcsillapítót az elmúlt év összefoglalójának formájában! Ez segít majd eszünkbe juttatni, hogy hány és hány óriási pillanat volt az országúton 2017-ben, hogy kik brillíroztak és kiknek volt szürkébb szezonjuk, illetve hogy milyen hosszú is egy szezon valójában…

Január

Az év szokás szerint a Föld déli féltekén kezdődött: Ausztráliában és Dél-Amerikában indult meg a versenyzés. Az „aussie-k” (nem összekeverendő az “ossikkal”) országos bajnokságán rögtön bombameglepetés született, hiszen az első pro szezonját kezdő Miles Scotson (BMC) megnyerte a mezőnyversenyt. A Tour Down Underön nem voltak már ekkora meglepetések: Caleb Ewan (Orica-Scott) 4, Richie Porte (BMC) 2 szakaszt nyert a hatból, utóbbi az összetettet is hazavitte. Egy hétre rá Nikias Arndt (Sunweb) nyerte a harmadik alkalommal megrendezett Cadel Evans egynapost, miközben Argentínában a sprintek csillogásától nem elvakulva Bauke Mollema (Trek Factory Racing) behúzta a San Juant. Ez idő alatt Európában lezajlott öt egynapos a hónap végén, a Lotto Soudal gyorsan össze is hozott ebből három győzelmet. Ázsiában is elkezdődött a szezon, a Dubai Tourt Marcel Kittel (Quick Step) magabiztosan nyerte.

Február

Maradva Ázsiánál, előbb a Tour of Oman ért véget Ben Hermans (BMC) győzelmével, majd a szomszédos Emírségekben Rui Costa (UAE) durrantotta le az Abu Dhabi Tourt szponzora legnagyobb örömére. Európában nagyon beindult az élet: 16 verseny is volt a Europe Tour keretében, és olyan nagyágyúk szerezték meg első 2017-es sikereiket, mint Nairo Quintana, Alejandro Valverde (mindketten Movistar), Diego Ulissi (UAE) vagy éppen Peter Sagan (Bora-hansgrohe) a Kuurne-Brüsszel-Kuurne belga egynaposon. Greg van Avermaet (BMC) óriási szezonja is elindult az Omloop Het Nieuwsblaad megnyerésével, így bejelentkezett Cancellara megüresedett trónjára, legalábbis ami a tavaszi időszakot illette. A február 19-i GP Laguna Porec 1.2-es versenyen Kusztor Péter (Amplatz-BMC) 9. helyével megszerezte 2017 első magyar UCI pontjait, szám szerint hármat.

Március

A kerékpáros világ fókusza ebben a hónapban Európára szűkült, ahol egyik nagy verseny követte a másikat – legyen szó egy- vagy többnapos tekerésről. Sergio Henao (Sky) győzött a Párizs-Nizzán, Quintana pedig a Tirreno-Adriaticon, majd Michal Kwiatkowski szélsebesen szállított egy újabb sikert a Skynak, amikor nagyot sprintelve megnyerte a Milano-Sanremot. Aki zseniális kommentárral újra átélné az egészet, annak ajánljuk a #HTRWW ide vonatkozó videós elemzését. Ezalatt Katalóniában Valverde nyert egy hetes versenyt, míg Belgiumban az E3 Harelbeke és a Gent-Wevelgem behúzásával van Avermaet lett a közelgő, áprilisban esedékes két tavaszi „Monument” esélyese. Mindeközben egy másik ligában, a Europe Tourban több mint 20 verseny futott le, ahol többek között Adam Yates (Orica-Scott), Matej Mugerli (Amplatz BMC), Nacer Bouhanni (Cofidis), Kristoffer Halvorsen (Joker) és Philippe Gilbert (Quick Step) is győzni tudott. Januárhoz hasonlóan magyar pontszerzés nem volt a hónapban.

Április

Nos, Gilbert ott kezdte ezt a hónapot, ahol az előzőt abbahagyta. A de panne-i háromnapos után megnyerte a Tour des Flanders-t van Avermaet és a többi tavaszi király előtt. Sagan, GvA és Naesen látványos bukását sosem feledjük. Aztán jött a Paris-Roubaix, ahol már a belga olimpiai bajnok győzött, majd egy hétre rá az Amstel Goldon ismét Gilbert volt a király – immáron negyedik alkalommal. Miután a hónap elején Valverde nyert a Pais Vascon, majd kiülte Roubaix-t és az Amstelt, az utolsó két tavaszi klasszikus ismét róla szólt: a Fleche Wallonne-t ötödik, a Liege-Bastogne-Lieget negyedik alkalommal durrantotta le. Ez a tavasz nem Saganról szólt, annyi szent! Közben pörgött a Europe Tour is, ahol több, kifejezetten magyar vonatkozású verseny is volt: bár a V4 Kerékpárverseny hazai egynaposán és a Marokkói Körversenyen nem termett babér a magyar srácoknak, a hónapvégi Belgrád – Banja Luka I-en Peák Barnabás (DKSI) tudott győzni (40 UCI pont), majd másnap a Belgrád – Banja Luka II-n Dér Zsolt (Team Vorarlberg) tizedik helyet szerzett (3 UCI pont). Április utolsó World Tour versenyét, a Tour de Romandie-t Richie Porte nyerte.

Május

A hónap alapvetően a Giro d’Italiaról szólt, a kerékpáros világ leginkább erre a versenyre figyelt. Igen változatos és izgalmas volt 2017-ben is, mitöbb, némi meglepetésre talán, de Tom Dumoulin nyerte olyan nevek előtt, mint Quintana, Vincenzo Nibali (Bahrain-Merida), Thibault Pinot (FDJ) és Ilnur Zakarin (Katusha). A hegyi trikó az összetettnek egész hamar búcsút intő Mikel Landaé (Sky), a ponttrikó a négy szakaszt is nyerő Fernando Gaviriaé (Quick Step) lett, míg a legjobb fiatal fehér trikó Bob Jungelshez (Quick Step) vándorolt.

A másik nagy verseny májusban a Tour of California volt, ahol George Bennett (LottoNL Jumbo) győzelmére talán kevesen fogadtak előzetesen, ám mégis megtörtént. A World Touron kívül nem volt szünet ez idő alatt sem, hiszen utánpótlás versenyekből és alacsonyabb besorolású viadalokból májusban sem volt hiány. Edvald Boasson Hagent (Dimension Data) királlyá koronázták hazájában a Tour of Norway és a Tour des Fjords diadala után, míg a kerékpárt elengedni képtelen, alig 40 éves Oscar Sevilla (Medellin) a Vuelta Ciclista Comunidad de Madridot nyerte.

Ami a magyarokat illeti, lement a három etapos Gemenci GP (2.2), ahol Kusztor Péter összetettben második lett, míg Pelikán János (Amplatz BMC) és Filutás Viktor (Kőbánya) is odafért az első tízbe, szóval csak úgy ömlöttek a UCI pontok.

Június

Kár lenne tagadni, ez a Tourra történő felkészülés és az OB-k időszaka volt. Két többnapos World Tour verseny zajlott ennek keretében; a Dauphinét a bizonyítani vágyó és Tour-álmokat dédelgető Jakob Fuglsang (Astana) nyerte Porte előtt, míg a Tour de Suisse-en 2015 után ismét Simon Spilak (Katusha) volt a legerősebb.

Az egyéb versenyek érdekességeit nézve beszámolhatunk a cyclocross világbajnok Mathieu van der Poel (Beobank-Corendon) győzelméről a négy napos Boucles de la Mayenne-en, a Team Sky sikeréről a vadonatúj versenyformában, a Hammer Series-ben, Pavel Sivakov diadaláról az U23-as Giron, valamint a Tour of Bihorról, ahol az egyenkénti időfutamon Peák Barna második helyet szerzett. Mindezt már “csak” az OB-k követték, amelyek eredményeit ebben a cikkünkben foglaltuk össze. A legsikeresebb talán a magyar nemzeti bajnokság pár napja volt, ahol mindenki legnagyobb örömére kivétel nélkül hazai győzelmek születtek, hoppá!4! A férfi elit mezőnyversenyét Lovassy Krisztián (Differdange-Losch) nyerte Dér Zsolt és Hartmann József (Szekszárdi SZKE) előtt, míg az időfutamon Pelikán Jánost csak Peák Barna tudta megközelíteni (ő viszont nagyon), a bronz pedig Dér Zsolté lett. Peák az U23-as mezőnyversenyen tudott győzni, ebben a korcsoportban pedig Filutás Viktor lett az időfutam diszciplína bajnoka.

A post shared by Janos Pelikan (@pofijanika) on

A post shared by Barnabas Peak (@barnabaspeak) on

Július

Elérkezett a hónap, amikor vigyázó szemét mindenki Párizsra vetette. Jó formában lévő versenyzőből nem volt hiány, azonban az év első 6 hónapjában szinte semmit nem mutató, győzelmet nem szerző Chris Froome-mal szemben mindenki tehetetlen volt. A nem feltétlenül szépen, ám annál hatékonyabban bringázó brit már az ötödik szakaszon felvette a sárga trikót, amit aztán csak két szakasz erejéig adott kölcsön másnak, és a francia fővárosba közel egy perces előnnyel érkezett. Talán meglepetés, de Rigoberto Uran (Cannondale-Drapac) lett a második, Romain Bardet (AG2R) pedig a harmadik – utóbbi alig 1 másodperc előnnyel tudta megtartani helyét Mikel Landa előtt. A hegyitrikót a francia Warren Barguil (Sunweb) szerezte meg, a ponttrikó a szintén sunwebes Michael Matthews-ra hullott (na jó, tett is érte), míg a legjobb fiatal a brit Simon Yates (Orica-Scott) lett. Bodrogi László a …

Az időszak másik jeles eseménye a még júniusban kezdődő, 2.2-es Tour de Hongrie volt, amin ha magyar szakaszgyőzelem nem is született, legalább a jó formában lévő Peák Barna – mindössze két másodperc hátrányban – az összetett második helyét szerezte meg Daniel Alexander Jaramillo (UHPC) mögött. A másik legjobb magyar Lovassy volt a 20. helyen, ő is mindössze 44 másodperc hátrányban. Talán kicsit szerencsétlenül jött ki, hogy Kusztorral az Amplatz BMC nem tudott jelen lenni, mivelő  épp a Tour of Austria szakaszait teljesítette – na majd jövőre! Meg kell még említeni az 1.2-es, egy napos GP Kranjt, ahol népes magyar sorok voltak, és – ki nem találnátok – Peák Barna lett a legjobb az ötödik helyével, valamint az 1.1-es GP Ceramit, amit a van der Poel mögött lemaradni nem akaró, szintén cross császár Wout van Aert nyert.

Augusztus

Egy kicsit lazább időszak után visszatért a versenyzéshez Dumoulin, és rögtön megnyerte a BinckBank Tourt Belgiumban, míg a három World Tour egynaposból pedig egyet Alexander Kristoff (Katusha), kettőt Elia Viviani (Sky) gyűjtött be. A sok kapufa után Mikel Landa nem talált legyőzőre a Tour a Burgoson, Mathieu van der Poel újabb egynapost nyert, Egan Bernal (Androni-Sidermec) behúzta a fiatalok egyik csúcsversenyét, a Tour de l’Avenirt, Roman Kreuziger (Orica-Scott) pedig a nem kicsit beteg szintrajzú Pro Ötztaler 5500-on győzött.

Ami a magyarokat illeti, a Székely Körön Valter Attila (Cube Csömör) ment egy jó versenyt és a 9. helyen zárt összetettben, míg Belgiumban az 1.1-es Schaal Sels versenyen az első külföldi évét futó, még midig csak 22 éves Rózsa Balázs (Differdange-Losch) küzdött nagyot, majd írt egy remek beszámolót, amit ezúton is köszönünk. Mindenképp ki kell térni az országúti Európa-bajnokságra, melyet 2017-ben a dániai Herningben rendeztek, hiszen szép kis magyar csapat utazott ki. Az U23-as időfutamon Peák a 18., Pelikán a 30. helyen zárt, a mezőnyversenyen pedig Móricz Dániel (Kőbánya) volt a legjobb magyar a 25. helyen. Az elit időfutamán nem volt indulónk (a belga Campenaerts győzött), míg mezőnyben Kusztort fosztotta meg pech egy szép eredménytől, és Lovassy lett a legjobb a 31. helyen – a versenyt Kristoff nyerte Viviani előtt.

E hónapban kezdődött a Vuelta a Espana, az év utolsó nagy körversenye. A világ szeme ismét Froome-on volt, hiszen megpróbálkozott megnyerni a Tour-Vuelta duplát, amelyre ugyancsak régen volt példa. Mit ad isten, már a harmadik szakaszon övé volt a piros trikó, és innentől kezdve szó szerint mindenki a hátát nézte. Contadornak azért összejött egy szakaszgyőzelem a királyetapon, így szép hattyúdallal zárta le karrierjét, még ha az összetettre semmi esélye sem volt. Froome mögött Nibali és Zakarin végzett; a hegyitrikó Davide Villella (Cannondale-Drapac) vékony vállain pihent meg, a ponttrikó pedig szintén Froome-é lett, aki a madridi befutón nagyot sprintelve, végül összesen két ponttal megelőzte az amúgy 4 etapot is nyerő Matteo Trentint (Quick Step).

Szeptember

Míg a World Tour szép lassan nekilátott elcsendesedni, és csak két kanadai versenyt látunk e sorozat naptárában (Sagan és Ulissi győztek), a Europe Tourban nem ismerték a fék fogalmát. Rögtön az első napokban Demare (FDJ) ledurrantotta a Brussels Cycling Classicot, majd Lars Boom (LottoNL Jumbo) megnyerte a Tour of Britaint. A Tour of Bulgaria felejtős volt magyar szempontból, ahogy a V4 cseh és lengyel szakasza is. Kisebb egynaposokon ment még a sztárok villogása: versenyt nyert még Trentin, Bouhanni, Michael Albasini (Orica-Scott), Tim Wellens (Lotto Soudal), Gaviria, Giovanni Visconti (Bahrain-Merida) vagy éppen André Greipel (Lotto Soudal) is. Sor került az 1.2-es Törökbálint GP-re, ahol olasz győzelem született, a legjobb magyar pedig – hát ilyen nincs is! – Peák Barna lett a 9. helyen.

A hónap vége viszont kétségtelenül a bergeni világbajnokságról szólt. A férfiak csapatidőfutamát Dumoulin vezetésével a Sunweb nyerte a BMC és a Sky előtt, ami talán szintén befér a meglepetés kategóriába. Az egyenkénti időfutamon Dumoulin feltette a koronát a szezonjára, hiszen elpusztította a mezőnyt, és közel egy perccel győzött Primoz Roglic (LottoNL Jumbo, Szlovénia) és majdnem másféllel Chris Froome előtt. A világbajnokság utolsó napján egy közel 300 kilométeres mezőnyversenyt élvezhettünk hat és fél órán át, mindössze azért, hogy számos halva született szökési kísérlet után mezőnyhajrát lássunk. Sokáig úgy tűnt, hogy a local hero, Alexander Kristoff szerzi meg a szivárványcsíkos mezt, azonban a versenyen megbújó és spóroló Sagan ereje még pont elegendő volt ahhoz, hogy az utolsó métereken kibújjon a norvég mögül, így a szlovák srác sorozatban harmadszor lett világbajnok. A bronzérem a Tour zöld trikósáé, Matthews-é lett, de ő ennek igazán nem tudott örülni.

Magyar versenyzőkkel juniorban és U23-ban találkozhattunk, ám sok magyar öröm egyik verseny miatt sem lehetett. Pelikán bátor, látványos, ám esélytelen szökése kiemelendő az U23-as mezőnyversenyről, amit csak az a Peák fejezett be a 100. helyen, aki az időfutamon 33. helyet szerzett.

Október

Itt a legtöbben már az új szerződésükkel és/vagy a cross bringájuk összerakásával voltak elfoglalva, hiszen ez a hónap az utolsó valamirevaló időszak a kerékpáros szezonban. A World Tour három versenyt tartogatott még: az Il Lombardiat Nibali, a Tour of Turkey-t Ulissi, míg a Tour of Guangxit a fáradhatatlan Wellens nyerte. Itt álljunk meg egy szóra és mondjuk el, hogy a 2017-es WT egyéni pontverseny első helyezettje Greg van Avermaet lett (3582 pont), akit minimális lemaradással Chris Froome (3452), illetve Tom Dumoulin (2545) követett a második és harmadik helyen. Nagy különbség a csapatok versenyében sem volt, itt a Sky brillírozott (12806 pont), megelőzve a Quick Step (12652) és a BMC (10961) csapatát.

Az év vége felé a Europe Tour versenyein győzni tudott – többek között – Luis Leon Sanchez (Astana), Uran és Trentin is, csak hogy erről a sorozatról se feledkezzünk meg.

Érdekességek, toplisták

Cikkünk végére összegyűjtöttünk néhány statisztikai érdekességet – talán van még valaki, akit annyira érdekelnek ezek a dolgok, mint minket!

  • A szezon legfiatalabb bringása: David Gaudu (FDJ) – 20 év, 83 nap
  • A szezon legidősebb bringása: Haimar Zubeldia (Trek Factory) – 39 év, 275 nap
  • A szezon legalacsonyabb átlagéletkorú csapata: Sunweb – 26 év, 133 nap
  • A szezon legmagasabb átlagéletkorú csapata: BMC – 28 év, 217 nap
  • Legtöbb győzelmet számláló csapat: Quick Step – 56
  • Legtöbb győzelem a World Tour sorozatban: Quick Step – 30
  • Legkésőbb megszerzett első győzelem: Astana, 2017. április 17. (Tour of the Alps, 1. szakasz, Michele Scarponi)
  • Legtöbb egyéni győzelem: Kittel és Gaviria (mindketten Quick Step) – 14-14 győzelem
  • Legtöbb versenynap: Matej Mohoric (Bahrain-Merida) – 95 nap (15.537 km), amiből mindet befejezte, valamint Pello Bilbao (Astana) szintén 95 nappal (14.865 km, két be nem fejezett verseny).
  • Legtöbb versenykilométer: Frederik Backaert (Wanty-Groupe Gobert) – 15.658 km (92 versenynap alatt)

Örülünk, hogy itt jártatok – ha van kedvenc pillanat, verseny, ami szerintetek még említést érdemelne, esetleg méltatnátok egy bringást, aki szerintetek a 2017-es év legjobbja volt, írjátok meg kommentben! Hamarosan egy hasonló cikk segítségével végigvesszük a női szezon eseményeit is, aggodalomra ok egy szál se! Ha addig nagyon unatkoznátok, pörgessétek a Tumblrünket, ott mindig történik valami 😉

Reagálhatsz Facebookkal!
Share