was successfully added to your cart.

Valkenburg 2018, 1. nap – összefoglaló és galéria

By 2018/02/03Cyclocross

Megkezdtük a komoly versenyzést itt Valkenburgban, ma három mezőny is nekivágott a végeláthatatlan sármezőknek. Az eső immár elállt, de így is maradt bőven emlékeztető a tegnapi körülményekről. Gyalog is nehézséget okozott haladni, hát még bringával… Mégis mindenki vette a fáradtságot, és körbement a pályán. Nézők és versenyzők egyaránt így tettek, mi pedig megörökítettük. Görgessetek tovább!

Amennyiben még nem tudnátok mindent az éppen zajló világbajnokságról, itt kezdjetek.

Nem szeretnénk a “no önsajnálat” policyt megszegni ma sem, de embertelen maradt a sár reggelre is. Egy helyben állni is nehéz volt, hát még az emelkedőkre felmászni a kordonok mellett. Bónuszpontot ért, ha nem öntöttek le sörrel, nem égették ki a kabátod cigivel, és persze, ha nem estél el. Talán ez volt az oka, hogy a szokottnál szemmel láthatóan kevesebben voltak kíváncsiak a mai versenyekre. Még az utolsó, a nap csúcspontjának számító felnőtt női versenyen sem voltak igazi crossos tömegek. Ettől függetlenül a hangulat kiváló volt, bár lehet, hogy ebben a rengeteg sörnek is szerepe van.
Sajnos a szervezés mára sem táltosodott meg, továbbra sem egyszerű tájékozódni, vagy egészen alapvető információkat beszerezni. Maga a pálya elhelyezkedése sem ideális: értjük mi, hogy Cauberg, és kerékpártörténeti helyszín, de egyszerűen (csak) ekkora tömeg esetén sem működik. Mindenhol sorban állás, rézsűn lecsúszkálás van. A nagy screenek minden logikát nélkülöző módon lettek felállítva, van olyan rész  – az erdőben – ahol három van egymás mellett, míg a casino épülete előtt egy darab van. Fotósként pedig igazi rémálom, hogy a rajt területtől a media center több mint 10 perc sétára van. 10 perc, ha éppen olyan staff van szolgálatban, aki átenged mindenhol… Mert nem feltétlen szokásuk.

A pálya kvázi ugyanolyan maradt, mint ahogy tegnap hagyták; továbbra is a süppedős, ragadós sár, és a mély nyomvályúk dominálnak. A tíz perc feletti köridők miatt így ma senki sem ment 4 körnél többet, ezért kíváncsiak vagyunk, hogy holnap a többiek meddig tolják ki a határokat.
Persze láttunk egy csomó feltekeredett váltót, perecből is volt bőven, de érdekes módon a dobogósok pozíciójába nem igazán szólt bele a technika, ami ilyen körülmények között kisebb csodával egyenértékű. Fontos tényezővé vált a futás, illetve, pontosabban, hogy ki mennyire gyorsan képes rá – volt olyan futam, ahol ez döntött.

Most pedig végigvesszük, hogy a maradék két mezőny versenyében mi történt, valamint, hogy mit nyilatkoztak a főszereplők.

Junior fiúk

A juniorok versenye nekünk elsősorban Balázs miatt volt fontos, így róla korábban már bővebben írtunk. Ezt itt találjátok, fogyasszátok mértékkel.
A versenyen történtek is ott szerepelnek, most pedig elhoztuk a győztes és az ezüstérmes interjúját a legfiatalabbak menetéről.

Tomas Kopecky (CZE)

Sajnálom, hogy ilyen balszerencsés módon vesztettem. Az elején volt egy bukásom, de az adrenalin miatt nem is éreztem fájdalmat. Csak az járt a fejemben, hogy gyorsan visszapattanjak a bringára.
A taktikám az volt, hogy az erdős részen támadjam Tulletet, hátha hibázik, és akkor azt a rést a végéig tarthattam volna. Nem akartam sprintre érkezni.
Azt nem gondoltam volna, hogy Ben fog nyerni, de nagyon erős versenyző, végig kiválóan hajtott. Természetes a csalódottságom a második hely miatt, de nem szabad elfelejteni, hogy ez egy világbajnokság, és ez az eredmény is nagyon szépen hangzik.

Ben Tulett (GBR)

Nem tudtam, mire számítsak igazából, annyi volt a terv, hogy megyek, ahogy a csövön kifér, és meglátjuk. De azért az EB-n már éreztem, hogy akár komolyabb eredményre is képes lehetek. Teljesen más itt a kontinensen versenyezni, mint otthon. Nehezebb, aggresszív technikát igénylő pályák ezek.
Szerencsére tudom majd viselni a szivárvány csíkokat, hiszen még csak első éves junior vagyok. Anno a nemzeti bajnokságot mechanikai hiba miatt buktam, de ez a trikó bőven kárpótol amiatt is. Tomhoz (Pidcock) hasonlóan én is a cyclocrossban képzelem el a jövőmet, nagyon inspirál ő, és a testvérem, Daniel is.

Szeretnék tényleg sokáig crossozni, de azt hiszem, ehhez előbb vagy utóbb egy belga csapatba kell kerülnöm, hiszen a cyclocross központja még mindig az az ország.
Nyáron egy holland csapat tagja leszek, amíg meg nem kezdjük a cyclocross szezont a brit válogatottal. Szeretnék a nemzetközi versenyekre koncentrálni (nyáron), hogy mikor majd U23-ba kerülök, már készen álljak a kihívásra. Elsődleges célom, hogy a junior klasszikusokon jól szerepeljek tavasszal.

U23-as lányok

Jól jöttek el a rajttól, nem volt bukás rögtön az elején. Evie Richards egy kis pitty-putty után a 3. helyen, a holland Del Carmen Alvarado pedig vezető pozícióban találta magát. Öt perc után Evie azért átvette a vezetést, már ő futott fel elsőként, majd a holland utána, és egy újabb, 16 éves brit, Harriet Harnden jött a 3. helyen. A rézsűn még mindig nem nagyon lehetett tekerni, a futás praktikusabb volt lefele. A top 4 bringát cserélt, amint lehetett, az amerikai Emma White pedig felugrott a bronzot érő helyre. Evie 12.20-as első kört produkált, előnye 21 mp volt Harndennel szemben, aztán White +30, Safarova +45, Heigl +46 mp hátrányban jött át a vonalon.

Az osztrák Heigl szép lassan feljött Harndenre a második kör közepén, Richards pedig simán vezetett, jól kihasználva montis tudását is. Meg is előze az osztrák a britet, akire már a holland is felment és hagyta le a bringacsere során. A lépcsős felfutásnál Del Carmen Alvarado felért Heiglre, Richards pedig a harmadik kör elején, a célegyenesben váltóhibát észlelt: kis áttételről nem tudott nagyobbra váltani, iszonyatos pörgetésbe kezdett. Alvarado 37, Heigl 38, Harnden 49 mp hátrányban követte. Evie szerencséjére közel volt a depo, alig 7 mp-et olvadt az előnye. Közben ment az öldöklés hátul; Heigl nem, de Alvarado cserélt bringát az utolsó fél körre. Ennek meg is lett a hozadéka: Alvarado lefele megelőzte az osztrákot, de még így is 25 mp volt ekkor a hátránya Richards-dzal szemben.

Evie Richards végül simán nyerte a WU23-as kategóriát 37:52-es idővel, mögötte 38-cal jött Carmen Alvarado, aztán Nadja Heigl +1:04-gyel, a fiatal Harnden pedig igen büszke lehet a +1:24-re és a VB 4. helyére.

Nadja Heigl (AUT)

Csak egy jó versenyt akartam menni, hihetetlen, hogy végül harmadik lettem. Megfordult a fejemben, de nem gondoltam volna, hogy tényleg sikerülni fog. Fontos ez az érem a karrierem későbbi alakulása miatt is.

Ceylin del Carmen Alvarado (NED)

Nagyon boldog vagyok ezzel az ezüstéremmel, legalább annyira, mint a győztes. Jó volt a rajtom, pár percig még vezetni is sikerült a versenyt.
Utána viszont a kör végén leesett a láncom, így visszacsúsztam a 7-8. helyre. A motivációm végig kitartott, erőltettem a menést, ahogy csak tudtam.

Evie Richards (GBR)

Életem legnehezebb versenye volt, de úgy tűnik idén a britek dominálnak. Erősen motivált, hogy láttam Bent nyerni a rajtunk előtt. Az egész válogatottnak örülök, jó látni, hogy szépen ment mindenki.
Technikás verseny volt, szerettem volna már visszaszerezni a világbajnoki trikót, és most boldog vagyok, hogy sikerült. Mikor láttam, hogy elszállt a váltásom, kicsit bepánikoltam, ugyanakkor tudtam, hogy nincs messze a technikai zóna és a segítőim biztos meg tudják oldani a dolgot. Kemény edzettem egész télen azért, hogy ez a győzelem összejöjjön.
Most, hogy visszakerült hozzám a trikó, izgatottan várom, hogy versenyezhessek benne, vagy legalább a falra kitehessem.
A következő fontos esemény a Commonwealth Games nekem, óriási feladat, nagyon várom. Persze mellette már ott az olimpia is a fejemben, 2020 Tokio.

Elit nők

A rajt után Lechner (ITA), Majerus (LUX), van Loy (BEL) volt a top 3 sorrendje, őket követte Vos (NED) és Cant (BEL). Lechner kicsit beleszállt a kerítésbe lefele menet, a 3. helyre csúszott vissza, Cant pedig ekkortájt csatlakozott hozzájuk. Ahogy a korábbi futamokon is, úgy itt is a legtöbben lefutottak a lejtőn. Majerus átvette a vezetést, elszakadt van Loytól, Cant és Lechner pedig együtt haladt mögöttük.

Cant az első kör vége felé már az élen találta magát: megelőzte Majerust is, van Loy pedig ugyancsak bajlódott mindennel, ami elképzelhető volt. Az amerikai Katie Compton ezidőtájt kezdett feljönni a spiccre. Cant 12:17-vel zárta az első kört, Majerus +9, Compton +12, van Loy +24, a tavalyi év után ismét egymásra találó Brand és Nash pedig +29 mp hátrányban haladt át a célvonalon. Van Loy aztán bukott és a lánccal bíbelődött, így Nash és Brand elment mellette, közben előttük pedig Majerus és Katie boldogította egymást. A második kör derekán Lechner csatlakozott a Brand-Nash pároshoz, Compton pedig egyedül üldözte Cantot, kb. 10 mp-vel lemaradva a belga sztár mögött.

22 perc versenyzés után Compton felért és le is szakította Cantot egy kicsit. Mögöttük Majerus és Brand fél percen belül volt a vezető duóhoz képest, ami elég szép teljesítmény a két országútistól. A 2. kör végén 24:33-at mutatott az óra: Compton és Cant jött együtt, majd Majerus (+32) és Brand (+38). Vegyük észre, hogy Vos, PFP, Lechner vagy bárki más a nagy nevek közül már a fasorban sem volt. A 3. körben Compton nem cserélt bringát, Cant viszont igen, aztán lefelé menet a belga meg is előzte Compont, aki picit bukott, és egyből 3-5 mp lett a hátránya. Brand ekkortájt lenyomta Majerust, de elöl nem állt meg az élet: Compton megint felért és ismét átvette a vezetést. Felfutásban el is szakad az amerikai a hibázó címvédőtől, és kb. 8 mp előnyre tett szert.

A 3. kör végén Compton 36:56-nál állította meg az órát, Cant +8, Majerus +43, Brand +50 mp hátrányban üldözte. Úgy tűnhetett, hogy ez ma végül az amerikai napja lehet, de Cant felért a bringacserénél, meg is támadta Comptont, és visszavette a vezetést. Elképsztő harc volt! Kb. 3 mp volt ekkor a különbség: Compton kitartóan üldözte a belgát, aki picivel talán jobban futott nála. Mögöttük az ismerős játék ment: Brand felért Majerusra, szintén sokadszorra ezen a versenyen. Itt már 8-10 mp-re nőtt Cant előnye, az amerikai fáradni kezdett.

Így is lett vége, elfogyott a pálya és a negyedik kör: Sanne Cant győztes ideje 49:34 lett, és senkitől nem zavartatva ünneplhette címe megvédését. Katie Comptoné lett az ezüst 12 mp hátrányban, a bronzot pedig idén már megszerezte Lucinda Brand 26 mp lemaradással, Christine Majerus pedig végül kiengedett, és 55 mp késében ért célba a negyedik helyen.

Lucinda Brand (NED)

Jól kaptam el a startot, viszont a pálya első felében estem egy nagyot, ekkor legalább húsz ember elment mellettem. Utána teljes erőmből próbáltam felzárkózni, de nemrég jöttem ki egy betegségből, így ez nem volt annyira egyszerű. A pálya nehéz volt, de mindenkinek ugyanolyan, így kár azon gondolkodni, hogy nem volt-e a kelleténél technikásabb. Sanne egy sokoldalú versenyző, tőle kikapni egyáltalán nem szégyen.

Katie Compton (USA)

Az utolsó körben, talán nem a legokosabb módon (nevet) végig arra gondoltam, hogy milyen gyorsan is fut Sanne, és hogy lehet, nem ártott volna még egy kicsit dolgozni a futásomon. Egyáltalán nem szoktam mostanában futni, maximum a bringával a kezemben, esetleg pár rövid gyakorlat erejéig.
Jó cross versenyző vagyok, aki egyenletesen tud teljesíteni, akár egy szezonon keresztül is. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy én nyerjek, de ennyire volt elég, egyszerűen ennyi volt ma bennem. De nem vagyok csalódott; az, hogy képes vagyok ezen a szinten egyenletesen hozni eredményeket, engem boldoggá tesz. Korábban kicsit frusztrált, hogy mindig éppen lemaradtam a trikóról, de most már máshogy állok hozzá.
Nem gondolnám, hogy túl nehéz lett volna a pálya, inkább csak az időjárásnak köszönhetően volt kemény. Az eső, a körről körre változó ideális ív, a csúszkálás mind része a mókának, de ettől nem vált ez a pálya teljesíthetelenné.

Sanne Cant (BEL)

Az utolsó előtti körben azt hittem, vége mindennek, és második leszek. Hiába mentem teljes gázzal, Katie egyáltalán nem közeledett. Végül a pitnél mégis sikerült megelőznöm, és ezt az előnyt meg is tartottam a végéig. Szerencsére annyira hosszú mászások nincsenek itt, mint Namurban, ezért is sikerült jót mennem ma. Futásban is erős vagyok – talán egy kicsit többet kéne edzenem a hegymenetekre, és akkor a Namurhoz hasonló pályák is könnyebben mennének.
Valószínűleg az elkövetkező éveket én fogom dominálni (Voshoz hasonlóan), de egy VB-t megnyerni akkor is nagyon nehéz feladat, most is hosszan küzdöttünk Katievel.
Életem egyik legkeményebb versenye volt, főleg az időjárásnak és sok futásnak köszönhetően. Sejtettem, hogy olyan idő lesz, ahol kulcsfontosságú, hogy lábon is gyorsan közlekedjek, így külön edzettem erre az elmúlt időszakban, úgy tűnik, nem hiába.

Ezzel mára letesszük a lantot. Finoman letámasztjuk a sárba. Holnap jönnek a leggyorsabbakkal: az U23-as fiúkkal és az elittel.
Ha nem bírjátok nélkülünk (és miért tennétek?!), akkor kövessetek Instagramon (sztorik! képek!), de akár Tumblrön és Twitteren is. A Facebook már alap. Reméljük.

Reagálhatsz Facebookkal!
Share