was successfully added to your cart.

Valkenburg 2018, 2. nap – összefoglaló és galéria

By 2018/02/04Cyclocross

Bár biztos olvastátok már a rövid beszámolóinkat (az U23-at és az elitet), de most összeszedtük az összes információt a valkenburgi világbajnokság második, elit férfiak versenyével fémjelzett napjáról. Ha ügyesen olvastok, akkor a gigászi galériáig is eljuttok a lap alján 😉 Persze a gyávák azonnal is legörgethetnek. Hajrá!

Tegnap szerencsére tévedtünk, és vasárnapra megérkeztek a tömegek. Masszív tömegek. Ez a negyedik világbajnokságunk a sorban, de ennyi ember talán sosem volt kint, mint a mai napon. A UCI hivatalos számolása szerint több mint 25.000 szurkoló volt kíváncsi erre a napra, míg tegnap ennek csak a fele, 12.000. Mindenhol állt, ült, csúszkált valaki, már az U23-as versenyek alatt is, később pedig pláne… Hogy ki kinek szurkol, arra nem jöttünk rá; simán voltak belga mintás sapkához narancs színű sálak felvéve, és fordítva is. Ha éppen holland vezetett, akkor mindenki holland szurkoló lett. Ha belga, akkor pedig fordítva. Ez az, amit otthon sokat nem értenek, elképzelni sem tudják, hogy milyen itt ennek a sportnak a társadalmi beágyazódása. Pedig nem bonyolult: úgy kell elképzelni, mint egy egész télen át tartó Fradi-Újpest rangadót, mínusz a nácik. Mindenki nagyon kedves – szurkolj bárkinek, simán szóba állnak veled. Téma mindig van, hiszen a versenyzők és csapatok között azért erős a rivalizálás, bár a beszélgetések nagy része így is egyszerű pletykákra épít. Ki milyen gumival megy, a válogatott keret, versenyzők karaktere, kedvenc sör, stb…
A másik népes tábor zömmel tengerentúlról érkező “turistákból” áll. Kicsit mi is ide tartozunk…Ők azok, akik hallottak már a belga fanokról, de saját szemükkel is látniuk kell. Őket főleg a jelmezes helyi drukkerek közelében lehet megtalálni, általában azokat fotózva. 

A pályán ez az éjszaka sem segített, maradtak a nagyon mély nyomok és az eszméletlenül csúszós sár. A verseny után gyalog (!) is gondot okozott lejönni a nagy lejtőn, képzelhetitek, milyen bringával. Bár a mezőny élén már nem igazán faktor, hogy ki milyen ügyes, hiszen alapvetés, hogy nagyon technikás legyél ezen a szinten…Szerencsére idén komoly mechanikai probléma nem döntött érem sorsáról, ami tekintve a körülményeket, kisebb csoda.

U23

Jól eljött a mezőny a rajttól, senki nem akadt bele senkibe, az első kanyarokban nem volt bukás. A verseny egyik esélyese, Tom Pidcock (GBR) azonban nem volt az élbolyban; a francia Benoist vezetett ekkor a címvédő holland Nieuwenhuis előtt, míg a másik fő esélyes, Eli Iserbyt (BEL) a harmadik helyen haladt. Kevesen éltek a kerékpárcsere opciójával az első lehetőségnél, Iserbyt és Pidcock azonban igen, de utóbbinak ez nagyon lassúra sikeredett, és még hátrébb csúszott.

Az első kört Nieuwenhuis zárta elsőként, egy villámgyors 9:47-es időt repesztett. Iserbyt 5 mp-vel volt ekkor mögötte, aztán a holland Wouters és a két francia, Gras és Benoist jött kb. 20 mp lemaradással. A második kör elején az éllovas holland megfeküdt egy kicsit, és ez pont elég volt a belga esélyesnek, hogy felérjen rá és le is hagyja őt. Pidcock napja ekkortájt váltott szürkéről feketére, hiszen már fél perc hátrányban volt, és nagyon szenvedett. Iserbyt előnye nőtt és nőtt, eközben mögötte a holland cipőt (!) cserélt a pitben, és tovább távolodott – a 19:56-os második kör végén már 20 mp hátrányban találta magát, Gras pedig ugyancsak közeledett hozzá.

A harmadik kör elején a biztonság kedvéért Iserbyt is fejest ugrott a sártengerbe, de sem neki, sem a bringájának nem lett baja. Mindeközben Pidcock valahol egy perc hátrányban kalimpált, a Nieuwenhuis-Gras találkozó már majdnem létrejött, mögöttük pedig egy nagy-nagy űr tátongott.
A negyedik körben aztán fej-fej mellett haladt már a holland címvédő és a francia legény, mindezt úgy fél perccel a simán vezető Iserbyt mögött. Azért látszott, hogy hacsak nem eszi meg egy medve Iserbytet az erdőben, olyan nagy meglepetés már nem lesz a győztest illetően. Nem is történt semmi izgalmas a verseny hátralévő részében, így az ötödik körben sem – feltéve persze, ha a szállingózó hópelyheket nem tekintjük annak.

Eli Iserbyt nagyon könnyedén nyerte ezt a világbajnokságot, mögötte Joris Nieuwenhuis egy ezüstöt tett el a gyűjteménybe (+28 mp), a francia Yan Gras pedig úgy örült a bronznak (+35 mp), mint egyszeri magyar gázszerelő a közbeszerzésnek Froome egy negatív tesztnek egy valódi győzelemnek. A cseh Adam Toupalik bejött a negyedik helyre közel másfél perc hátránnyal, a belga Thijs Aerts ünnepeltette magát az ötödik helyen, Antoine Benoist pedig behozta hatodikként a vasat, közel 2 perc lemaradásban. Tom Pidcock (15., +3:57) ezt a napot biztos el akarja felejteni, de jövőre javíthat!

Eli Iserbyt (BEL):

Azolderi győzelmemhez képest ez a verseny sokkal jobban indult most, ott az utolsó körökig végig szenvedtem. Ma ezzel ellentétben éreztem, hogy jó formában vagyok. Sikerült az egész szezonban folyamatosan fejlődnöm, és ez annak a megkoronázása. Nem gondoltam volna, hogy ilyen egyszerű lesz ez az aranyérem, ugyanakkor tudtam, hogy az ilyen pályák fekszenek nekem, ezért nyugodtan álltam rajthoz. Ez nagy könnyebbség volt, a többi pedig onnantól fogva “magától jött”.
A nagy lejtő nem az erősségem, és itt Joris sokkal gyorsabban is jött le. Egyetlen célom volt, hogy a bringán maradjak ezen a részen, ami egy kivételével mindig sikerült. Nagyon mély volt a nyom az ideális íven, így a végén már nem kockáztattam, és inkább lesétáltam.
Idén a versenyeim felén elitben, a maradékban pedig U23-ban indultam. Jövőre is maradok ennél a felállásnál, bár ha nem nyertem volna meg ezt a trikót, akkor lehet, elgondolkozom rajta, hogy inkább végérvényesen az elit felé vegyem az irányt. Nem állok még készen, hogy mindenhol velük versenyezzek, például a szezon eleji gyors versenyek még nem mennének. Most nyáron több érdemi versenyzést tervezünk, így lehet, hogy sikerül felfejlődnöm a nagyobb tempókhoz, de ezt csak július, augusztus végén fogjuk látni. Tehát egyelőre marad az U23, ami amúgy is nagyon nehéz lesz, például úgy tudom, Tom Pidcocok is végig fogja versenyezni a teljes szezont.

Joris Nieuwenhuis (NED):

Leesett az állító csavar a cipőmről, ezért kellett cipőt cserélnem verseny közben. Ahogy a szezon során is, most is csak a saját versenyemre koncentráltam. Ilyen nehéz körülmények között ez amúgy is célszerű. Szerencsére ez akkor sem tört meg, mikor Eli leelőzött.
Gondok voltak a bal lábammal az elmúlt időszakban, nem ez volt a legjobb szezonom, de most mégsem érzem magam felhőtlenül boldognak. Pláne amikor láttam, ahogy Elinek átadják a trikót, amit tavaly én kaptam meg.
Biztos vagyok benne ugyanakkor, hogy pár óra múlva már sokkal jobban fogok örülni ennek a második helynek.

Yan Gras (FRA):

Nem gondoltam, hogy ma érmet fogok szerezni, a legjobb helyezésem ezen a szinten eddig egy ezüst volt az utolsó világkupa futamról. Sokat köszönhetek a startomnak, a 7. vagy 9. hely környékén jöttem el az elején. Próbáltam Jorissal maradni, de nagyon erős volt ma.

Elit férfi

A rajtot követően belga hadak uralták a spiccet: Tim Merlier ment elöl, őt követte a holland Lars van der Haar, majd újabb két belga, egy amerikai, a belga Sweeck, a nagy esélyes Mathieu van der Paul Poel (MVDP) pedig “csak” a hatodik helyen robogott. A komisz, csúszós, oldalazós részen a többiekkel ellentétben ő nem szállt le a bringáról, hanem ülve előrekatapultálta magát a harmadik helyre, majd honfitársát megelőzve hipp-hopp már a második volt. Az első depó után az élre ugrott, és három belga, Merlier, Wout van Aert (WVA) és Michael Vanthourenhout (MVT) üldözte.

A mozgalmas első körben WVA már az első nagyobb futásnál ledolgozta MVDP-vel szembeni pár másodperces hátrányát, majd egy ideig együtt mentek és előzgették egymást. Alighanem MVDP-t meglephette a belga mai jó formája, hiszen a hatalmas holland támadás után vissza tudott rá zárni – ez kétségtelenül zavaró lehetett. Az üldöző belgák közé csak a francia Chainel tudott befurakodni. Az 1. kör végén WVA és MVDP együtt haladtak át a célvonalon 9:46-os idővel, MVT 6 mp hátrányban követte őket. A további sorrend Aerts, Sweeck, Merlier, Soete, Chainel volt.

A második kör izgalmas lejtmenetében MVDP hibázott egy kicsit, belepottyant a kerítésbe, ám nagyon hamar visszaért WVA-ra. Egy újabb hibát elkövetve rés nyílt köztük, és folyamatosan nőni kezdett: először 8-10 mp, felfutás után már 15, és azt vehettük észre, hogy MVT jobban közeledik a hollandhoz, mint MVDP a címvédő WVA-hoz. Így értünk a kör végére: 19:18-nál állította meg az órát a villámgyors, nagyon fókuszált WVA, üldözői/kihívói pedig már 25 mp hátrányban értek az időmérő ponthoz. Ahogy írtuk, ha MVDP fejben elszáll, akkor a tekerés sem nagyon megy…

Innentől kezdve elég egysíkú volt a következő pár kör: WVA cserélgette a fekete-fehér Felt bringákat, folyamatosan növelte előnyét, MVDP és MVT egymást szórakoztatta, mögöttük pedig a belgák játszottak helyosztót a top 10-es helyekért. A harmadik kör végén 1:05 volt már Wout előnye, a negyediknél 1:50 – ez talán mindenki számára sokkoló különbséget jelentett. Az ötödik kör felénél WVA perecelt egy igen látványosat, baja azonban sem neki, sem a gépnek nem lett. Az egyértelműen rossz napot kifogó MDVP morálja tovább romolhatott, amikor futás közben ülve suhant el mellette MVT, és Toon Aerts is egyre inkább közeledett felé a negyedik helyről. A címvédő e kör zárásakor már majdnem 2 perccel vezetett az élete versenyét futó MVT előtt, MVDP +2:13, Aerts +2:36 hátrányban követte.

Az utolsó előtti körben Aerts felért az egyre inkább összeomló MVDP-re, megelőzte, aztán a hazai közönség előtt csak összeszedte magát a szivárványszínű trikót reggel talán már magán érző Mátyiő. Elgondolkozhatott: mi a jobb, hazai közönség előtt bronzot szerezni, vagy inkább nem égni a dobogón – de akkor meg három belga állna ott?! A célba 7 kör után kerek 1:09:00-ás idővel ért Wout van Aert, így megvédte címét, méghozzá döbbenetes dominanciával. A kettős belga sikert összehozva második Michael Vanthourenhout lett +2:13 hátránnyal, MVDP pedig csak behozta a harmadik helyre, 2:30-cal lemaradva. A negyedik helyet Toon Aerts szerezte meg (+3:16), ötödikre odafért Lars van der Haar (+4:29), míg a talán meglepetés hatodik az olasz Gioele Bertolini (+4:42) lett. A teljesség kedvéért leírjuk, hogy magyar versenyző elitben idén nem indult.

Wout van Aert (BEL):

A szezon alapján Mathieu volt a legjobb versenyző idén, hat hónapon keresztül erősebb volt mindenkinél. Egy másik szinten biciklizett, hozzám és Michaelhez képest is. Nekem idén más terveim voltak, inkább a világkupákra szerettem volna koncentrálni, viszont ez nem igazán jött össze a szezon elején, így később a fókuszomat a nemzeti- és világbajnokságra helyeztem át. Nyugodt voltam ma reggel, hiszen nem volt veszteni valóm, van már két ilyen trikóm otthon. Ez egy egynapos verseny, nem pedig az nyer automatikusan, aki a legjobb volt a szezon során. Nem gondolnám, hogy Mathieu mentálisan volt gyenge, nem is igazán lehetséges, mivel aki 25 versenyt tud nyerni egy szezonban, az minden, csak nem mentálisan gyenge.
Engem is meglepett, hogy ennyivel nyertem, főleg az utolsó körökben csodálkoztam, de ettől függetlenül nem lehet egy ilyen versenyre úgy odaállni, hogy nem hiszel a győzelemben. Mathieu legfőbb fegyvere az, hogy az első körben már elhúz, így a tervem az volt, hogy az elején rakom rá a kereket, és nem engedem messze. Próbáltam a saját ritmusomat megtalálni, mert ezen a pályán nem lehet össze-vissza robbantani, egy egyenletes tempóval többre jutok. Ahogy láttam, hogy nő a különbség köztünk, az még több erőt adott nekem.
Meglátom, hogyan sikerülnek a tavaszi klasszikusok az országúton, és attól teszem függővé, hogy mennyit versenyzek aszfalton. Jövőre szeretnék egyenletesebben teljesíteni majd.
Ebben a trikóban nem tudok elköszönni a cyclocrosstól, gyönyörű ez a sport, pláne ilyen szurkolókkal, ilyen pályákkal, ilyen atmoszférával.

Michael Vanthourenhout (BEL):

A bronz éremért jöttem, így ez most felér nekem egy győzelemmel, nagyon boldog vagyok. Már az elején meglepett, hogy én maradtam elöl a két esélyessel, de úgy érzem, tényleg én voltam a második legerősebb ma. Nagyon motivál ez az eredmény, remélem, ebből merítve jövőre közelebb tudok kerülni Mathieu-höz és Wouthoz. Egyelőre túl erősek hozzám képest.

Mathieu van der Poel (NED):

Nem tudom mi történt. Jól éreztem magam a verseny előtt is, és közben is, de Wout egyszerűen erősebb volt ma. Persze szokatlan, hogy ennyivel lassabb köröket menjek, általában legalább a kerekén tudok maradni, amikor ő megy jobban. Kivételesen nehéz az érzés, mikor látod, hogy elúszik a győzelem, pláne úgy, hogy a legesélyesebbként, győzni mész valahova.
A felkészülésem tökéletes volt, de egyszerűen ez most nem sikerült. A tavalyi azért még mindig rosszabb, hiszen ott tisztán a defektek miatt kaptam ki, most erőnlétben volt a különbség. Azt sem gondolnám, hogy a sűrű versenyprogramban elfáradtam, most is úgy érzem magam, hogy még akár 30 versenyt tudnék menni. Futásomat sem okolom, külön edzéseket csináltam, hogy abban is fejlődjek.
A pályát édesapám jelölte ki, de nem hinném, hogy az attól való félelmében, hogy nekem kedvez túlságosan, átesett volna a ló túloldalára. Tetszett, jó pálya volt, talán egy kicsit sok futós résszel.
Az utolsó körben nagyon motivált a hazai pálya, a rengeteg holland szurkoló, így pláne nem engedhettem, hogy három belga álljon a dobogón (nevet).
Wout idén “csak” 6-7 versenyt nyert – tisztán látszik, hogy erre az egyre koncentrált. Természetesen nekem is fontos egy világbajnokság, de így is nagyon jó szezonom volt, azt már senki sem tudja elvenni tőlem. Ez a verseny ma dőlt el, nem pedig a szezon alapján adják a trikót. Wout megérdemelte, de én inkább arra koncentrálok, hogy minél több versenyt nyerjek meg. Szomorú, hogy kikaptam, ugyanakkor együtt fogok tudni élni vele.
Jövőre is marad a cyclocross a középpontban, de fogok indulni megint mountainbike világkupákon is, hasonlóan az idei évhez.

Huhh… biztos nem hiszitek el, de nekünk is nehéz pár nap volt ez, több száz kilométer autókázással, ázással, fotózással, az Adobe-földjén töltött víg órákkal. De szeretjük az efféle fáradtságot, ésazért  reméljük, sikerült valami kicsit izgalmasat is mutatnunk a hétvége alatt. Nem engedjük el végleg ezt a VB-t, hiszen van még feldolgozatlan anyagunk – valami könnyed (értsd sok kép, kevés szöveg) formában még biztosan megemlékezünk a Cauberg tetején történtekről. Ez egy kis időbe fog telni, de addig is van megoldás az elvonási tünetekre: a jó kövér follow-ok. Például Instagramon (sztorik! képek!), de akár Tumblrön és Twitteren is. A Facebook már alap. Reméljük.
Hamarosan újra találkozunk, most pedig jöjjön a beígért galéria!

Reagálhatsz Facebookkal!
Share